Dagonya

Marci bizonyára varacskos disznó volt előző életében.

Végre nem esik az eső. Sőt, hétágra süt a nap! Hurrá! Igaz, hogy még minden csupa víz, de sebaj, gumicsizma, vastag cucc, irány kifelé. Jó nagy, másfél órás sétát terveztem, gondoltam útba ejtjük a környék összes pocsolyáját, belemászunk, tapicskolunk, csudajó móka lesz.

Az első pocsolyáig jutottunk, a srác átszellemült arccal topog benne, élvezi nagyon, hogy ezt most szabad. Én gondolatban megveregettem a vállamat, lám-lám micsoda jó programokat tudok kitalálni egy gumicsizma alkalmazásával. Már majdnem mennybe mentem, amikor a gyerek minden előjel és átmenet nélkül lehuppant a vízbe. És ült békésen. Én csak néztem-néztem, és azt hitem rosszul látok, hogy ez csak egy vicc, mert hát miért ült le, mikor a vízben gázolás sokkal jobb móka. Közben a vastag dzseki szívta fel szépen a vizet, már a háta közepe is vizes volt, amikor kapcsoltam. Először nagyon röhögtem, aztán az előszobában a vetkőztetésnél már nem. Minden csupa sár és víz, a teljes szerkót, pelust le, tisztát ráadni.

Na de a nap még mindig süt ezerrel, a hosszú levegőzésből 20 perc lett, nem adom fel, gyerek újra felöltöztet, gumicsizma, kifelé. De már csak az udvarra, hagy macskázzon, itt nagy baj nem érheti, percenként nézek ki rá, sőt kinyitom az ablakot, azon keresztül beszélek hozzá, instruálom. Hallom is, hogy gurul le motorral a kocsifeljárón, macskázik, jön az ablak alá, magyaráz. Ismét eluralkodik rajtam a béke és nyugalom, kellemes hangulatban súrolom az etetőszéket. Egyszer csak Marci az ablak alatt nyüsszög. Mi van nyuszi, mi történt, beszorultál? Nyüsszög. Kihajolok, nem látok semmi gyanúsat. Nyüsszög. Na most akkor mi van? Alaposan végignézem a gyereket. Mezítláb van!!! Rohanás kifelé, gumicsizma az udvar közepén elhajítva, gyerek lábáról csöpög a sáros, jéghideg víz, rohanás befelé, cucc leráncigál, jéghideg lábacska forró vízbe dug.

Még a csilláron is száradó babaruhák lógnak.