Hó

Olyan nincs, hogy az első hóról nem születik bejegyzés, hogy nem írom meg, mit össze fetrengtek a gyerekek a hóban, hogy megcsináltuk a szezon első hóemberét, hogy Veronika fintorgott és esztétikai kifogásokat nyújtott be, hogy aztán büszkén mutogassa mindenkinek a MI hóemberünket. Olyan sincs, hogy ne számoljak be a délelőtti és a délutáni hócsatákról, ami után mindenki alsóneműig csurom víz lett, hogy Marci megkergült birkaként futkározott a csatázók között, és mindig láb alatt volt, és mindenkivel meghempergett a hóban szolidaritásból, és szánkózott is.

Délután pedig előrehoztuk az adventet, feldíszítettük a lakást, minden csupa giccs és gyönyörűűűű, szól a karácsonyi zene (Igazából szerelem, mert szeretem), párolog a karácsonyi illat, sejtelmes fények, forralt bor satöbbi.

Mondtam már, hogy imádom várni a karácsonyt?

Képrejtvény

A fenti képen elrejtettünk egy gyereket.

Illetve magától rejtőzött.

A nővére valószínűleg nem támogatta az ötletet, a dobozban tárolt játékok kiborításában sem segédkezett, sőt a lakást elborító káoszhoz sincs semmi köze, mossa kezeit és távolságot tart. Ez tisztán látszik az arckifejezéséből.

Várunk

Asszem nálunk beindult a karácsonyvárási láz, vagy valami olyasmi, mert

• ma hosszú percekig álltam a LIDL karácsonyi polca előtt, és bámultam a karácsonyi édességeket, és háromszor vettem le és tettem vissza a Stollent, amit így november közepén kissé drágállottam, és megszagolgattam a mézes puszedliket, és körbecsodáltam a marcipános hógolyókat, és csak 1000 forint értékben vásároltam édességeket, és meg is ettük maradéktalanul mindet,
• előkerestem a karácsonyi sütirecepteket, és holnap már sütöm is az elsőt, és meg is esszük rögtön,
• Veronika kért és kapott egy zenélő hógömböt, jó nagyot és jó giccseset, ahogy illik, de olyan jó ránézni, olyan igazi békebeli hangulatú darab, Marcinak is nagyon tetszik (ha nagyobb jeszek, akkoj megfoghatom a hógömböt, mert ha kicsi leszek, akkoj kicsúszik a kezembőj?),
• beszereztük a karácsonyi üvegmatricákat, de senki nem próbálhatja ki, egyet sem,
• a gyerekek bőszen tervezik a karácsonyt, Veronika újabb és újabb ötletekkel áll elő, hogy mikor és hogyan hozza a Jézuska a fát, mikor és hogyan hozza az ajándékokat, mert az nálunk külön érkezik, Marci pedig ma este elhurcolta az útból az összes járgányát, hogy legyen helye a fának, és hiába mondtuk, hogy azzal ráér még, nem hitte el,
• folyamatos a találgatózás, kinek mit hozzon a Jézuska, például játékporszívót, fényképezőgépet, verdás ágyneműhuzatot, Thomast, Passatot, kinek mit.

Imádom várni a karácsonyt.

Életkép

Ma délután: anya mosógépet vásárol, Marci beszél, Veronika szaloncukrot eszik, apa morog.

Később: anya örül, Marci beszél, Veronika szőlőcukrot eszik, apa morog.

Este: anya próbamos, Marci beszél, Veronika csokigolyót eszik, apa morog.

Egy éve

Egy évvel ezelőtt Marci reggelente mellettem ébredt, szopizott és visszaaludt. Most hajnalban(!) botorkál át hozzánk a másik szobából, hálózsák két oldalán a lába kidugva, hálózsák a derekáig felhúzva, fogja, mint menyasszony a nagyruhát, és totyog és ébreszt.

Egy évvel ezelőtt semmit nem beszélt, viszont mindent megértett és összetett mondatokban mutogatott. Most egész nap be nem áll a szája és mondja és mondja, este mondat közben alszik el, és reggel ugyanott folytatja.

Egy évvel ezelőtt még ezerrel szopott, úgy nézett ki, soha nem fogja abbahagyni. Ma már azt sem tudja, mi az.

Egy évvel ezelőtt, a bilinek még a közelébe se kerültünk, teljesen idegen fogalom volt a szobatisztaság. Na, ez mit sem változott egy év alatt.

Egy évvel ezelőtt semmiféle hajlandóság nem mutatkozott az önálló evés iránt, ha mégis, akkor abban nem volt köszönet. Ma gyönyörűen és tisztán eszik egyedül. (igen, túloztam, na). És nemcsak abárolt szalonnát, ami egyszerű, hanem levest is, ami bonyolult.

Egy évvel ezelőtt nem játszott együtt a Kicsi és a Nagy, max. a Nagy gyepálta a Kicsit. Ma remekül és viszonylag sokáig játszanak együtt, és a Kicsi gyepálja a Nagyot.

És mindent összevetve olyan nagyfiú (Vajga Tökipompos Kiffiú Naffiú Majci), már nem homokozik a virágföldben, nem kukázik, nem jön velem a vécére, nem hempereg a pocsolyában, nem veri a macskát, nem firkálja a falat, megkomolyodott (haha).

Egy évvel ezelőtt kezdtem írni a Marcinaplót.

Működik

Marci megtalálta Veronika egyik régi játékát, zenélős, hintázós Micimackó, ami persze már nem zenél, meg nem is hintázik, igaz elem sincs benne, sőt az elemtartó dobozka is lóg, de sebaj, elemeket kerítettünk, csavarhúzót is, és szereltünk. Egy idő után megszólalt a készség, zenélt is valamennyit, majd már csak nyekergett, aztán azt sem. Így is maradt hiába bűvöltük fél óráig.

Marci:- Anya, elromlott a Micimackó? Nem énekel?

Én: - Sajnos, elromlott. Nagyon sajnálom.

Marci: - Kit sajnálsz?

Én: - Hát a játékot, mert nem működik, és téged, mert szomorú vagy.

Marci: - Engem ne sajnálj, én működök.

Elalvás előtt az ágyban is téma volt a Micimackó, aki nem énekel, mert elromlott, de amikor Veronika kicsi volt, akkor még működött. Marci ezt így újságolta a nővérének:

Hómap, mikor Vejinata kicsi vót, akkoj máj énekej a Micimackó.

Nem tudom, egy két és fél évesnek meddig terjed az emlékezete:

Akajok olyan asztalt, amibe Majci bedobálta a golyókat. Fejmentem a lépcsőn, senki vót ott, és én fogtam a naagy golyókat és bedobájtam az asztalba. És ott vót Vejinata meg apa. Gujítottam.

Billiárdasztallal Marci személyesen csakis a Balatonnál találkozott, amikor egyedül fellógott az emeletre, annak meg lassan fél éve.

A nap dicsérete pedig: Anya, nagyon finomat főztél, Majci szejeti.

És teli pofival tolta befelé a húslevest, a sült csirkét, a majonézt és a savanyút.

Torták, gyertyák...

Csak azért, mert nem a levegőbe beszélek, és voltak tortahegyek, meg tűzijátékhegyek, két szép gyerek (nem azért, mert az enyémek, hanem mert tényleg szépek, naná), szóval itt a képi bizonyíték, amit orvul szereztem, mert szeretek orvul szerezni.

Ajándékok

Közeledik a Márton-nap, meg a lány is lassan 9 éves lesz, ennek ürügyén a hétvégén elkezdődött az ünnepségsorozat tortákkal, tűzijátékokkal, ajándékokkal, ovációval, dédivel, nagyszülőkkel és egy kis mindenszentekkel, hogy legyen egy csipetnyi abszurd is a dologban. Marci ajándéka, egy kábé félméteres autó, gyorsan családtaggá vált, olyannyira, hogy kénytelenek vagyunk az esti altatási szertartásnál neki is helyet biztosítani az alábbi felállásban: Marci - autó - altató személyzet. Ezzel nem is lenne semmi probléma, még mindig jobb egy naaagy, piros autó mellé befeküdni, mint mondjuk a vizes, micimackós fürdőkesztyű mellé, de az már kissé nehezen kivitelezhető, hogy a "bezájni Majcit" parancsot szó szerint értelmezve, az altatással megbízott egyén gibbon módjára, átnyúlva az autón, plusz átölelve a gyereket gebeszkedik, miközben elmesél egy-két igaz történetet traktorról, helikopterről, kis piros autóról. Szeretjük.

Amúgy meg a " mit kértek szülinapra/névnapra, karácsonyra?" feladványra, sűrűn érkeznek ám a bizarrabbnál bizarrabb megfejtések, úgymint propelleres lufi (hülyeség), papírgyöngy vagy mijafene (hulladékmivoltához képest marha drága, de úgyis megvesszük), gyerek fényképező (húszezerért, hahaha), homokgyurma (a porszívó szereti), interaktív macska ( ott a valódi, tessék azzal aktívkodni), háromcentis robot ( az már megvan, de kerekfejű kellett volna, ez meg kockafejű, szörnyű), pléjsztésön (jaj, neee!), távirányításos repülő (na, azt apjuk is szeretne, úgyhogy jöhet) meg ilyenek. Értelmes ötlet, mint könyv, társas játék, hot pan, csizma, anyának arckrém, porszívó, horgászorsó fel sem merült. Hiába, éretlenek még a gyerekeim.