Működik

Marci megtalálta Veronika egyik régi játékát, zenélős, hintázós Micimackó, ami persze már nem zenél, meg nem is hintázik, igaz elem sincs benne, sőt az elemtartó dobozka is lóg, de sebaj, elemeket kerítettünk, csavarhúzót is, és szereltünk. Egy idő után megszólalt a készség, zenélt is valamennyit, majd már csak nyekergett, aztán azt sem. Így is maradt hiába bűvöltük fél óráig.

Marci:- Anya, elromlott a Micimackó? Nem énekel?

Én: - Sajnos, elromlott. Nagyon sajnálom.

Marci: - Kit sajnálsz?

Én: - Hát a játékot, mert nem működik, és téged, mert szomorú vagy.

Marci: - Engem ne sajnálj, én működök.

Elalvás előtt az ágyban is téma volt a Micimackó, aki nem énekel, mert elromlott, de amikor Veronika kicsi volt, akkor még működött. Marci ezt így újságolta a nővérének:

Hómap, mikor Vejinata kicsi vót, akkoj máj énekej a Micimackó.

Nem tudom, egy két és fél évesnek meddig terjed az emlékezete:

Akajok olyan asztalt, amibe Majci bedobálta a golyókat. Fejmentem a lépcsőn, senki vót ott, és én fogtam a naagy golyókat és bedobájtam az asztalba. És ott vót Vejinata meg apa. Gujítottam.

Billiárdasztallal Marci személyesen csakis a Balatonnál találkozott, amikor egyedül fellógott az emeletre, annak meg lassan fél éve.

A nap dicsérete pedig: Anya, nagyon finomat főztél, Majci szejeti.

És teli pofival tolta befelé a húslevest, a sült csirkét, a majonézt és a savanyút.