Olyan nincs, hogy az első hóról nem születik bejegyzés, hogy nem írom meg, mit össze fetrengtek a gyerekek a hóban, hogy megcsináltuk a szezon első hóemberét, hogy Veronika fintorgott és esztétikai kifogásokat nyújtott be, hogy aztán büszkén mutogassa mindenkinek a MI hóemberünket. Olyan sincs, hogy ne számoljak be a délelőtti és a délutáni hócsatákról, ami után mindenki alsóneműig csurom víz lett, hogy Marci megkergült birkaként futkározott a csatázók között, és mindig láb alatt volt, és mindenkivel meghempergett a hóban szolidaritásból, és szánkózott is.
Délután pedig előrehoztuk az adventet, feldíszítettük a lakást, minden csupa giccs és gyönyörűűűű, szól a karácsonyi zene (Igazából szerelem, mert szeretem), párolog a karácsonyi illat, sejtelmes fények, forralt bor satöbbi.
Mondtam már, hogy imádom várni a karácsonyt?
Imádd is, mert ez addig az igazi, amíg csillogó szemű törpök is részt vesznek benne!!
VálaszTörlés