Avagy miért nem a férfiak mennek gyesre.
Amikor az apja vigyáz a gyerekre, akkor véletlenül kiborul egy liter tej a hűtőből, és a gyerek békésen kanalazza a szájába a földről, mikor az apja észreveszi.
A töksáros domboldalról, ami annyira azért nem domb, lévén az udvarunkon van, de azért meredek meg csúszós, szóval onnan a gyerek hanyattfekve érkezik. Száradás után a ruhái megállnak maguktól. A sapka is.
Ha pedig hó van, akkor a gyerek a hóban fetreng természetesen, amivel nincs is semmi baj, a hótaposó csizma pedig átázik, ami viszont öreg hiba. A másik hótaposó csizma is átázik.
Ha büntetésből a gyerek a járókában landol, akkor pillanatokon belül szétkapja a járóka melletti könyvespolcot (mármint a gyerek), és ha az apja a nappali közepére húzza, ahonnan semmit nem ér el, akkor képes egy fél óráig torkaszakadtából ordítani (mármint a gyerek).
Óvatlan pillanatban a konyhaasztal tetejére mászik (még mindig a gyerek) és a sótartót borogatja tökéletes nyugalomban.
És igen, egy óráig kell pakolni utána (mármint a gyerek után) vagy egész nap folyamatosan, és igen, 3 perc múlva lehet elölről kezdeni.
Amikor hazaértem, egy békés gyerek és egy vörös fejű, feldúlt férj fogadott, aki épp kötelet font.
Azóta eltelt pár nap, és már én fonom a kötelet. De erről majd hómap.
Milyen megnyugtató volt olvasni, ezek szerint az én férjem is teljesen átlagosan működik, vagyis működött az adott időszakban. :)
VálaszTörlés