Készülődés

Elsodort a nagy karácsonyi őrület. Maga alá temetett. Összecsaptak a hullámok. Takarítás, sütés, vásárlás, sütés, stollen, panettone, majonézes krumpli, ipari mennyiség. A gyerek meg neveli magát természetesen, majd később, ne csináld, menj innen, forró, rögtön, miért bőgsz, tedd le, fejezd be, ne nyúlj hozzá, ne tépd el, ne borítsd ki, engem se! Azért jellemző, hogy mikor kérdezem Marcit, hogy ezt vagy azt a disznóságot miért csinálta, azt válaszolja, hogy mert elment az eszem, aztán persze pár perc múlva megnyugtat, hogy már visszajött.

Amúgy tényleg válogatott disznóságokra képes rövid időn belül, irdatlan mennyiségű könyvet tud lerámolni pár perc alatt, hogy aztán nyugodt szívvel üljön a kupac tetején és olvasson, kiszedi a virágföldet, összefirkálja a padlót, elpancsolja az összes hajbalzsamot, dobálózik, verekszik, kikapargatja a cserépkályha fugáját, szétkeni a földön, majd felnyalja, szétszedi az adventi koszorút, tönkreteszi a nyomtatót, eltépi a papírdíszeket, pörög, nyüzsög megállás nélkül. Néha eszembe jut, miért is akartunk másodszorra is kislányt.

A gyerekek ajándékával is volt egy kis gubanc. Veronika pont abban a korban van, amikor játék már nem, ruha és illatszer még nem. Könyv lesz természetesen, de mellé mit? Társasjátékunk sok van, azokkal sem játszunk, a kirakók, kártyák kilőve, szép ruhára nem tudtam rábeszélni, "élményt" ajándékozni jó ötlet, de hogy tegyem a fa alá a barlangfürdőzést? Aztán jött az isteni szikra (kolléganő fejéből): táncszőnyeg. Meg is rendeltem gyorsan a neten. És most várom a postást...

Marcinak még könnyű ajándékot venni főleg akkor, ha sikerül eltéríteni a beszélős porszívótól, ami egy marhaság, valószínűleg nővéri sugallatra született ötlet, és különben is azon az áron inkább igazit veszek. Aztán jöhet a versenypálya, autós ágyneműhuzat, legó, könyv satöbbi.

Nálunk a Jézuska ma éjjel hozza a karácsonyfát. Hosszú nap lesz ez.