Egy éve

Egy évvel ezelőtt Marci reggelente mellettem ébredt, szopizott és visszaaludt. Most hajnalban(!) botorkál át hozzánk a másik szobából, hálózsák két oldalán a lába kidugva, hálózsák a derekáig felhúzva, fogja, mint menyasszony a nagyruhát, és totyog és ébreszt.

Egy évvel ezelőtt semmit nem beszélt, viszont mindent megértett és összetett mondatokban mutogatott. Most egész nap be nem áll a szája és mondja és mondja, este mondat közben alszik el, és reggel ugyanott folytatja.

Egy évvel ezelőtt még ezerrel szopott, úgy nézett ki, soha nem fogja abbahagyni. Ma már azt sem tudja, mi az.

Egy évvel ezelőtt, a bilinek még a közelébe se kerültünk, teljesen idegen fogalom volt a szobatisztaság. Na, ez mit sem változott egy év alatt.

Egy évvel ezelőtt semmiféle hajlandóság nem mutatkozott az önálló evés iránt, ha mégis, akkor abban nem volt köszönet. Ma gyönyörűen és tisztán eszik egyedül. (igen, túloztam, na). És nemcsak abárolt szalonnát, ami egyszerű, hanem levest is, ami bonyolult.

Egy évvel ezelőtt nem játszott együtt a Kicsi és a Nagy, max. a Nagy gyepálta a Kicsit. Ma remekül és viszonylag sokáig játszanak együtt, és a Kicsi gyepálja a Nagyot.

És mindent összevetve olyan nagyfiú (Vajga Tökipompos Kiffiú Naffiú Majci), már nem homokozik a virágföldben, nem kukázik, nem jön velem a vécére, nem hempereg a pocsolyában, nem veri a macskát, nem firkálja a falat, megkomolyodott (haha).

Egy évvel ezelőtt kezdtem írni a Marcinaplót.