Aztán csak lett nekünk játék-fűnyírónk és vele két óra önfeledt nyugalmunk, mert Marci megragadta az eszközt és hosszú-hosszú ideig csak tolta és tolta, és boldog volt, és nyírta a füvet fáradhatatlanul, és csak 20 perc után esett ki először a fűnyíró kereke, aztán percenként, de láttuk, hogy a boltba visszavinni reménytelen vállalkozás lenne, hacsak a gyerekkel együtt nem, mivel hozzánőtt, így az apja egy öngyújtó segítségével megfröccsöntötte a készséget, és már semmi sem árnyékolta be a boldogságot:
És amikor elfáradt a melóban, Márton bátyám lepihent úgy falusiasan gumicsizsmában:
Amúgy is elég házias a fiam, mire észbekapok, kipakolja a mosogatógépet (evőeszközöket a helyére! na jó, a fiókba.), tereget, porszívózik, beállítja a mosógépet, a sütőt, kikapcsolja a számítógépet, hogy ne fogyasszunk feleslegesen áramot, tésztát gyúr, aztán nyersen megeszi, ilyenek. Már látom, jó dolgom lesz nekem pár év múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése