Ima

Kérlek Istenem /Sors/Mindenható/Akárki, add meg nekünk, hogy ha már összepakoltuk a fél házat fűnyíróstul, megsütöttük a megye összes csirkéjének alsó- és felsőcombját, beraktuk a teljes pálinkakészletet, egész nap készültünk, eget kémleltünk, időjárás-jelentést lestünk, kicsit és nagyot biztattunk, szóval ha már ennyire készülünk a nyaralásra, adj nekünk jó időt, illetve semmi különöset, csak évszaknak megfelelő időjárást, mert tettem ugyan be gumicsizmát és esőkabátot, de azért mégiscsak szívesebben ücsörögnék a Balatonban, mint a szobában, meg különben is annyit szívtunk már az eső miatt úgy kollektívan (és én még befoghatom), hogy nagyon ránk férne már egy kis napsütés, úgy kollektívan.

Meg különben is, ez a századik bejegyzés.

Napok

Hazajött végre a Nagy egy hét táborozás után, minden szép volt, minden jó volt, mindennel meg volt elégedve, jövőre is megy természetesen, az időjárásra vonatkozó kérdéseinket nem értette, esőről nem vett tudomást, mert ott és akkor egyáltalán nem számított az időjárás, ami miatt mi itthon rongyosra rágtuk a szánk szélét idegességünkben. És szépen le is barnult az arca, csodálkoztunk is, amikor közelről jól megnézve rájöttünk, hogy az bizony kosz, kiderült, hogy "de az elején mostam, anyaa!", magyarul kábé négy napja nem mosott arcot, "de fogat igen!", hiába, nem volt rá ideje. És okos és szép és olyan nagylány már.

A héten, míg én a mélyvízben fuldokoltam (túléltem azért), Marci 3 napig a nagyszüleit boldogította, és nagyon jól érezhette ott magát, mert 2 óra itthonlét után már a Levipapáját követelte.

A mosógép órák óta mos, a konyhában nagyüzem, bőröndök, sporttáskák előkészítve, holnapután Balaton. Nem tudom, a szánkó befér-e, de a korcsolyákat visszük.

U.i.: Az időjárás-előrejelzések szerint hétfőtől NYÁR! El se hiszem!

Helyzet

A láz elmúlt, Marcinak semmi baja (koppkopp), csak hisztis, mint a fene, de az meg az én bajom, próbálok tenni ellene, ne legyen belőle rendszer, mert azt már ismerem, és nem kérek belőle ismét.

Veronika táborban, életében először, nagy volt az izgalom, készültünk, észt osztottunk, telefont tanultunk egész hétvégén, már most hiányzik. Apropó, telefon, meg az elveim persze, höhö, megvan hát a telefon is, nem új, nem hiperszuper, kitűnővel kiérdemelt jószág, szerintem még bőven ráért volna, de hát... Amúgy nem hiszem, hogy bármi mással nagyobb örömet tudtunk volna neki szerezni.

Új lakónk is érkezett, nőtt az állatállományunk, egy süni úgy gondolta, nálunk folytatja tovább, ebből kifolyólag egész hétvégén gyerekek jöttek hozzánk hosszú, tömött sorokban megnézni a vadat, kár, hogy elfelejtettem belépőt szedni.

Unalmas perceimben érettségi szabályzatot bújok, dolgozatokat böngészek, ugrás a mélyvízbe, remélem, tudok még úszni (bár ez most új úszásnem), de ez amúgy se tartozik ide.

És esik most is, természetesen, máá méé ne esne? Jövő héten Balaton, franc se gondolta áprilisban, mikor befizettük, hogy ...

A hétvégén grilleztünk (milyen meglepő!) a szomszédban, sütöttem répatortát, csúnya volt, de finom, és ettünk "dinnyesütit", marha jól nézett ki és még finom is volt.

Marci lezúgott a lépcsőn, nem tudom, honnan indult, de durván fejre érkezett, szerencsére túl nagyot nem eshetett, legalábbis a lájtos sírásból erre következtettem. 10 éve itt áll ez a korlát nélküli, elég meredek, lakkozott falépcső a lakás közepén, és nem nagyon szokott rajta lezúgni senki, nem bánnám, ha ez így maradna.

Hát, úgy nagyjából ezek vannak.

Láz

Már elnézést, de ezt ki hívta, meg egyébként is honnan keveredett ide? Délelőtt még nyoma sem volt, délután már valami gyanúsnak tűnt, meleg a gyerek arca? Ááá, dehogy, most ébredt fel, azért. Ááá, dehogy, a napon hintázott. De a szeme is olyan furcsa. Ja, csak belement valami. De miért bújik hozzám feltűnően, miért akar jönni az ölembe délután 4-kor, a nagy vadulás idején? Gyorsan elő a lázmérőt, 39,4, hoppá! Semmi más nyom, csak a láz. Eddig.

Meg télen, oké, járványok idején is elmegy, sőt Veronika is hazahozhat valami kórságot az iskolából, na de MOST??? Se tél, se járvány, se iskola. Igaz, van jégkrém dögivel...

A Nurofen lehúzta egy időre, de altatáskor nagyon vacogott, nem győztem takargatni, Marci fáz, anya is fáz, apa is fáz, minnenki fáz.

Remélem, csak valami enyhe, és gyorsan túl leszünk rajta.

Hogy mulat egy magyar úr?

Egy magyar úr már napokkal korábban készül a mulatságra, tudja, hogy lesz utazás, Balaton, esküvő, menyasszony, fel is készül rendesen a nagy eseményre, könyvekből, fényképekből informálódik (jobb híján az anyja menyasszonyi képeit nézegeti, felismeri a nagybátyját, az autót, hosszan csodálja a nagyapját, a mostani menyasszonyunkról, aki akkor még csitri koszorúslány volt, kijelenti, hogy Verinata, és nem hagyja magát meggyőzni, hogy nem, örül a kamaszkinézetű apjának, és lazán átsiklik a fehér ruhás anyja fölött), napokkal indulás előtt már sorolja, hogy micsoda élmények várnak rá: pancsi, nagyBalaton, Levi papa.

A készülődést, pakolást, reggeli őrületet rezignáltan tűri, a négyórás utazást is elviseli, hogy aztán érkezés után belevesse magát az élvezetekbe, jöhet 4 önfeledt nap fürdéssel, Levi papával, nagyival, dédivel, nagybácsikkal, nagynénivel, kell ennél több egy kétévesnek? (Azért tegyük gyorsan hozzá, a nagykorúak is élvezték a helyzetet: luxuskéró, medence az udvaron, virágtenger mindenhol, jó társaság, pálinka, viszki, sör, rántott hús a hűtőben, kell ennél több a sokévesnek?)

A magyar úr lubickolt a népszerűségben és a medencében, ruhástól gázolt a Balatonba, óránként kapott Pez cukrot, motorozott, jókat aludt, hajnalban ébresztette a lustákat, mindig kerített magának alkalmas bébiszittert, akit gyeje, mutatok vajamit! felszólítással szórakoztatott, szóval jó vót!

A nagy napon alkalomhoz illően felöltözött (a fehér ing hátán lévő oroszlán sokat dobott az öltözékén), a nővére gyönyörű habcsókruháját lenéző pillantással illette, megadóan tűrte a forróságot, a kocsiba való be- majd kituszkolást, a templomban megcsodálta a bácsikat a falon, hangosan kommentálta az eseményeket, majd rövid időn belül elhagyta a helyszínt, hogy tűző napon, rekkenő hőségben ugrándozzon a templomlépcsőn, ellenállva mindenféle rábeszélésnek, miszerint odabent legalább nem kapnánk hőgutát.

A kastélykertben már mezítláb futkározott, idegen bácsik lábára lépett, szökőkutazott, bepillantott a polgári szertartásra is a Tükörterembe, ahol a tanúk után ő is bevonult természetesen ritmusra lépegetve, mint a nagyok, megállapította, hogy a kovácsolt vas lépcsőkorlát poros, amire az akkor még kint várakozó anyakönyvvezető is rábólintott (monnyuk nem túl lelkesen), bent komótosan helyet foglalt a széken és jó hangosan megkérdezte a tanúk aláírásakor, hogy apa mit rajzol, mindezt romantikus zenei aláfestéssel, meg azt is, hogy Jobi micsináj, mert Robi épp vőlegény mivoltában húzta a gyűrűt, szóval aranyos volt és érdeklődő, és roppant észen kellett lenni, hogy a főszerepet ne orozza el a menyasszony és a vőlegény elől.

Az esti mulatságon aztán már igazán elemében érezte magát, evett, amikor kellett, elkerekedett szemekkel nézte a táncoló felnőtteket, főleg amikor a kör közepére került, dobálta a puszikat, sétált az alkalmi bébiszitterekkel, majd 11 körül elaludt az apja vállán, folytatta az alvást a kocsiban, végül 2 körül végre bekerült a saját ágyába, hogy reggel fél 8-kor ébresszen mindenkit mintha mi sem történt volna. Na, ez mondjuk nem vót jó!

És mindezalatt Veronika koszorúslányként élvezte a nagy napot, mindennel elégedett volt (nem!), tetszett a haja úgy, ahogy megcsináltam (nem!), nem volt melege a nagy ruhában (de!), nem vakarta ki a szúnyogcsípéseit úgy, hogy még a habcsókcucc is véres lett (de!), jókedvűen pózolt a fényképezőgép előtt (ja!). Íme:

Amúgy a csodaszép koszorúslányunk árnyékként követte a menyasszonyt, amit nem is csodálok, mert ilyen szépet ritkán lát az ember, tevékenyen részt vett az előkészületekeben és az utómunkákban, ott volt mindenhol, ahol történések voltak (ruhapróba, teszkózás, fényképválogatás), a lagziban reggel 5-ig kitartott, táncolt, barátnőzött, szúnyogcsípést vakart, és hétfőn könnyes szemmel ült be a kocsiba, hiába vigasztaltuk a további nyári programok ígéretével, semmit nem ér az egész rajongott nagynénje (most már újasszony!) nélkül.

Soha rosszabb nyárköszöntőt!

Az egyszeri ember boldogsága

Az egyszeri embernek nem kell sok a boldogsághoz, már annak is marhára örül, ha júniusban júniusi az időjárás, és szikrázóan süt a nap, és meleg van, és az egész hétvégét kint lehet tölteni a teraszon, és nem esernyő alatt kell grillezni, és az ülőgarnitúra tele van homokos lábnyomokkal, és a gyerek egy szál pólóban kommandózik az udvaron, és pisil ahová kedve szottyan, és értelmet nyert a naptej, és előkerültek a fürdőruhák (az enyém konkrétan akkora, mint egy sátorlap, de megszerkesztettem, most két óriási háromszög lóg a nyakamról üresen), és érik a cseresznye, és kinyílt a pünkösdi(!) rózsa, és pecsenyére égett a vállunk (márakinek), és mit bánom én, ha Marci az esővizes hordó tartalmát locsolja mindenfelé, de elsősorban magára, és a lyány szoknyában ment iskolába, és a hétvégére 38 fokot ígérnek, eddig azon aggódtunk, hogy meg ne fagyjunk az ünnepi szerkónkban (lagzizunk, vagy mi), most meg azon, hogy meg ne süljünk, illetve aggódik a fene, annyira örülök ennek a jó időnek, hogy még síruhában is izzadnék, ha ez lenne a feltétele a nyár folytatásának, és amikor szombaton reggel kinéztünk az ablakon, és láttuk hogy itt valami igazi nyár készülődik az egy hónapos november után, és tudtuk, hogy ennek már a fele sem tréfa, aztán csak csodálkoztunk, hogy most akkor, akkor most, hogy?, süt a nap?, SÜT A NAP?, és őszinte döbbenettel néztük egymást, hogy júniusban-e?, meg el sem akartuk hinni, meg ilyenek.

Na, egyszóval csak annyit akartam írni, hogy: örülünk?

Azt hittem

De miért hittem azt, hogy

- ha megkérem a Nagyot, hogy nézzen a Kicsire az udvaron, akkor én nyugodtan főzhetek és takaríthatok?

- ha van egy vízzel teli homokozó, akkor abban Marci nem fog meghemperegni?

- a Gettómilliomos egy könnyed vígjáték, amit nyugodtan megnézhetek este 10-kor, és nem fogok zaklatottan forgolódni egész éjjel?

- a "hideg nyalóka" attól jó, hogy hideg?

- ha megeszek egy fél tepsi sült csirkemájat, az nekem jó?

- a szúnyoghálón nem jönnek be a legyek?

- ha Zsuzsával, aki nem mellesleg barátnő és szomszéd, végigisszuk a piakészlet lightes változatát, akkor a gyerekek lefürdetik és elaltatják magukat?

- ha Veronika a legszebb pólójában fest a rajzórán, akkor a hipó kiszedi a festéket és békén hagyja a póló színét?

- ha Marci reggel 8-ig alszik, akkor a nap folyamán valamikor el tudom majd altatni?

- attól még, hogy Veronika barátnője nálunk tölti a hétvégét, emberi viszonyok maradnak a szobájában?

- hogy a hosszúkezű-hosszúlábú lányom nem lesz tele kékzöld folttal és véraláfutással a fáramászástól, biciklizéstől, bunkerezéstől? Most ugyanis pont úgy néz ki, mintha rendszeresen agyba-főbe vernénk, pedig nem, még a gondolatig is csak ritkán jutunk el.

Jut eszembe, a meseszép koszorúslányruha - meseszép koszorúslány - lila foltok, illetve a gyönyörű selyemruha - csípőre ültetett kétéves kombinációk vajon hogy mutatnak majd a jövő hétvégi lagziban?

Legek

A leggyakrabban

- használt tárgy az esernyő,

- elhangzó mondatok: Marcitól - "El innen eső, el innen!"

Veronikától - "Naaa, anyaaa!"

az apjuktól - "Nincs rá pénz."

tőlem - "Nem!"

- főzött kaja a tészta,

- kidobott kaja a főzelék (most épp sóska vár a sorára),

- olvasott könyv (az autósok után) az Anyám tyúkja leporrelló-változata, amelyben a pipi idióta fejjel fel-alá rohangászik, a cica az ajtó mögül kukucskál, a kisfiú és a kislány kényszeredett arckifejezéssel segít a házimunkában (nem győzöm elégszer és elég hangosan hangsúlyozni nevelési célzattal), a kutya jámbor fejjel fekszik, a néni jóságosan mosolyog, szeretjük.

A legnehezebb dolog

- a gyereknevelésben a hintáztatás, hogy én azt hogy utálom!

- az étkeztetésben olyan kaját kitalálni, amiben van tészta, csokigolyó, fokhagyma és hús, hogy az egész család elégedett legyen,

- a nyárban, hogy csak papíron létezik,

- az öltözködésben, hogy harisnya vagy zokni, dzseki vagy pulóver, lerúgott orrú cipő vagy lerúgott orrú szandál (bár főleg gumicsizma), vastag hálózsák vagy vékony hálózsák, szép, színes, de pecsétes body vagy randa, fehér hipózott body?

A legkitartóbb

- Marci, mikor üvöltve veri az erkélyajtót, majd hozza a cipőjét, mert akkor is ki akar menni, ha odakint ítéletidő tombol,

- Veronika, amikor nem és nem pakol össze a szobájában akkor sem, ha már csak ösvényeken lehet közlekedni,

- az apjuk, mikor szidja az időjárást, a korrupciót, a fogyókúrát, a macskát...

- a macska, mikor kajáért kuncsorog,

- az eső.

A legjobb

- fogyókúra a "három után semmit", mert három előtt viszont bármit, és működik!

- iskolai tábla, amelyiken ez szerepel: IÓ!

- barátom ismét a porszívó, amivel most nem orrot szívok, hanem hangyát,

- hír, hogy holnaptól jön az igazi nyár.

Bizakodjunk!

Nyár!!!

Június elseje van, tehát itt a nyár! Hurrá, alig vártam! Órákig játszottunk az udvaron, pancsoltunk, autóztunk, motoroztunk, cseresznyét szedtünk, nagyon jó volt. Íme:



És persze a macska is élvezte a nyarat (egész nap a lábtörlőn kussolt és ásítozott).



Tiszta szerencse, hogy nem égtünk le, pedig elfelejtettem naptejjel bekenni magunkat.
Marci annyira leizzadt a nagy melegben, hogy a pelusából is csavarni lehetett a vizet.
Marha jóó vóót!

Most pedig nyomdafestéket nem tűrő káromkodás jönne, ha nem lennék úrinő, de az vagyok.
Meg az időjárásról való rinyálás is baromira siralmas már. Ennél csak az időjárás a siralmasabb.