A láz elmúlt, Marcinak semmi baja (koppkopp), csak hisztis, mint a fene, de az meg az én bajom, próbálok tenni ellene, ne legyen belőle rendszer, mert azt már ismerem, és nem kérek belőle ismét.
Veronika táborban, életében először, nagy volt az izgalom, készültünk, észt osztottunk, telefont tanultunk egész hétvégén, már most hiányzik. Apropó, telefon, meg az elveim persze, höhö, megvan hát a telefon is, nem új, nem hiperszuper, kitűnővel kiérdemelt jószág, szerintem még bőven ráért volna, de hát... Amúgy nem hiszem, hogy bármi mással nagyobb örömet tudtunk volna neki szerezni.
Új lakónk is érkezett, nőtt az állatállományunk, egy süni úgy gondolta, nálunk folytatja tovább, ebből kifolyólag egész hétvégén gyerekek jöttek hozzánk hosszú, tömött sorokban megnézni a vadat, kár, hogy elfelejtettem belépőt szedni.
Unalmas perceimben érettségi szabályzatot bújok, dolgozatokat böngészek, ugrás a mélyvízbe, remélem, tudok még úszni (bár ez most új úszásnem), de ez amúgy se tartozik ide.
És esik most is, természetesen, máá méé ne esne? Jövő héten Balaton, franc se gondolta áprilisban, mikor befizettük, hogy ...
A hétvégén grilleztünk (milyen meglepő!) a szomszédban, sütöttem répatortát, csúnya volt, de finom, és ettünk "dinnyesütit", marha jól nézett ki és még finom is volt.
Marci lezúgott a lépcsőn, nem tudom, honnan indult, de durván fejre érkezett, szerencsére túl nagyot nem eshetett, legalábbis a lájtos sírásból erre következtettem. 10 éve itt áll ez a korlát nélküli, elég meredek, lakkozott falépcső a lakás közepén, és nem nagyon szokott rajta lezúgni senki, nem bánnám, ha ez így maradna.
Hát, úgy nagyjából ezek vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése