De miért hittem azt, hogy
- ha megkérem a Nagyot, hogy nézzen a Kicsire az udvaron, akkor én nyugodtan főzhetek és takaríthatok?
- ha van egy vízzel teli homokozó, akkor abban Marci nem fog meghemperegni?
- a Gettómilliomos egy könnyed vígjáték, amit nyugodtan megnézhetek este 10-kor, és nem fogok zaklatottan forgolódni egész éjjel?
- a "hideg nyalóka" attól jó, hogy hideg?
- ha megeszek egy fél tepsi sült csirkemájat, az nekem jó?
- a szúnyoghálón nem jönnek be a legyek?
- ha Zsuzsával, aki nem mellesleg barátnő és szomszéd, végigisszuk a piakészlet lightes változatát, akkor a gyerekek lefürdetik és elaltatják magukat?
- ha Veronika a legszebb pólójában fest a rajzórán, akkor a hipó kiszedi a festéket és békén hagyja a póló színét?
- ha Marci reggel 8-ig alszik, akkor a nap folyamán valamikor el tudom majd altatni?
- attól még, hogy Veronika barátnője nálunk tölti a hétvégét, emberi viszonyok maradnak a szobájában?
- hogy a hosszúkezű-hosszúlábú lányom nem lesz tele kékzöld folttal és véraláfutással a fáramászástól, biciklizéstől, bunkerezéstől? Most ugyanis pont úgy néz ki, mintha rendszeresen agyba-főbe vernénk, pedig nem, még a gondolatig is csak ritkán jutunk el.
Jut eszembe, a meseszép koszorúslányruha - meseszép koszorúslány - lila foltok, illetve a gyönyörű selyemruha - csípőre ültetett kétéves kombinációk vajon hogy mutatnak majd a jövő hétvégi lagziban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése