Szóval az imám meghallgatásra talált, nagyon is, bár minden kívánságom így teljesülne (VW Passat meg ilyenek), nyár volt ezerrel, napsütés, Balaton (jó víz ez!), felhőt csak hazafelé láttunk, pedig az 5. napon már nem bántuk volna, ha jön egy kis borulás, mert eléggé leégtünk a napon, a gyerekek nem, mert őket kentük rendesen, de mi ugye tojtunk a naptejre, aztán meg kenegettük a hólyagokat, pont háromszor annyi cuccot pakoltam, mint amennyi kellett, például a címben szereplő zoknimennyiséget, bőröndnyi cipőt, tucatszám pulóvereket, nadrágokat, ezzel szemben használtunk fejenként 3 rövidnadrágot és 7 pólót.
Marci minden percét élvezte a hétnek, jókat aludt, reggelenként szakszerűen füvet nyírt, pancsolt, homokozott, mindenkivel közölte, hogy az ott a Balaton, ő már fürdött benne, most is fürödni megy, mert nagyon jó a víz, de aztán mennie kell füvet nyírni. Csak a vakondot hiányolta, de két nap után beletörődött, hogy itt nincs vakond, itt Balaton van, otthon majd lesz vakond, de Balaton nem.
Amúgy visszatérve az időjárásra, kísérteties volt az indulás reggelén ragyogó napsütésre ébredni, mert akkor már hetek óta nem láttuk a napot, és hideg volt, és esett az eső, és aztán mire odaértünk, szakadt rólunk a víz, és egy órán belül a tóban voltunk, és magunk se értettük, hogy ez most hogy.
A szobatisztaságtól viszont fényévek választanak el (Marcit), naponta többször mostam ki a fürdőgatyából ilyen és olyan tartalmakat, de legalább víztiszta a gyerek, mert vízbe soha sem pisilt, mindig kijött előtte, és a parton hangosan közölte is, hogy ami a lábán csorog, az nem a Balaton vize, szerencsére nagyobb dolgait elvonulva intézte, a gatyába persze.
Na ez a tendencia itthon is folytatódik. Sőt, miután észrevettem a gyanús foltot a szőnyegen, gondoltam, megpróbálkozhatnánk az önálló evéssel is, hogy aztán tarhonyát szedegessek jó sokáig a földről.
Az üdülő meg egyszerűen fantasztikus volt. Van annak valami különleges varázsa, ha az ember a reggeli kávéját egy olyan teraszon fogyasztja, ami 5 méterre van a víztől, és az esti szúnyogcsapkodást is ott végzi. Gyerekkoromban rendszeresen nyaraltunk egy olyan vállalati üdülőben, aminek az udvarán volt a Balaton, és most megint, tök jó, és jövőre is. Mondjuk lehetne ez hátrány is tekintve a kétévesek kíváncsiságát, de nekünk csak egy napig kellett árgus szemekkel figyelni a partot, mert Marci megszokta, hogy a víz az ott van kéznél (lábnál), annyiszor megy bele, ahányszor akar, de soha sem egyedül, nem is kísérletezett aztán ezzel.
Visszamennénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése