Bícshauz

Szóval megy a bícs ezerrel, Marci (mint leendő olimpikon vízipólós) a leglelkesebb, de amúgy nálunk edz az egész vízibalett válogatott, várom a szomszédokat az éj leple alatt késsel a kezükben, hogy rést üssenek a medence oldalán, mert olyan hangzavar van minden délután, hogy héthatárban is hallatszik. Az úszómesteri és medencetakarítói szerepet mi kaptuk az apjukkal, és csak néha emeljük fel a hangunkat, de akkor nagyon. Volt már a medencében egyszerre 8 gyerek, egy csúszda, egy úszógumi és egy gumimatrac, mondjuk akkor azért kicsit zsúfoltnak tűnt. Marci csont nélkül dobálja a hasasokat, úsz, fröcsköl, locsol, nem tud betelni a vízzel, és igen, már reggel vonul a medencéhez, gyorsan beledobálja a teraszon hagyott papucsokat, törölközőket és játékokat, aztán jön reggelizni, mint aki jól végezte dolgát. Minden reggel. Homokot csak azért nem küld a vízbe, mert már kétszer megtette, és mind a kétszer járókába került miatta, először keservesen sírt és fogadkozott, másodszor viszont rájött, hogy ez már hatástalan, ezért inkább leült és békésen eljátszott vagy fél órát, na igen, büntetni tudni kell. Szóval azóta homokot nem dobál, viszont minden mást igen.

Meg arra is rájöttünk, hogy a víz tisztántartása egy külön szakma, mert van itt péháérték, meg klór, meg algátlanítás, meg tisztítás, meg ilyenek, a vízmennyiség 5%-át időnként le kell cserélni, ebben igazi segítséget jelentenek a gyerekek, nekünk csak utántölteni kell, az meg egyenesen korszakalkotó ötlet, hogy két gyerek elkezd körbejárni, a víz forog, középre gyűlik a dzsuva, onnan meg csak ki kell szívni, meg tésztaszűrővel lehalászni a nagyobbakat. Hát így szoktunk mi játszani.

Persze az ember mohó és telhetetlen, nagyobb medence kell komoly "gépészettel", úgyhogy tegnap már majdnem vettünk egy egészen profit jó sok pénzért, de mára megjött az eszünk hála Istennek, mert a sokkal nagyobbnak komoly földmunkás előkészítés kell (mondjuk jövő tavasszal), meg hát a Marci méreteinek ez is bőven megfelelő, gumimatracon lebegve napozni most is tudok, családilag is heverésztünk már benne, szóval ez így tök jó. A kissé megalomán énemnek meg kuss!