Rá kellett jönnöm, hogy nem tudok gyereket nevelni, eddig azt hittem, hogy tudok, mert különböző értékrendek felállítása, az általam jónak vélt dolgok elfogadtatása, a rossztól való eltávolítás a gyereknevelés lényege, mint ahogy tényleg valami ilyesmi, de ez nálunk nem megy. Az én értékrendembe ugyanis a medencébe való homokdobálás nem fér bele, a Marciéba viszont igen, és az álláspontok sehogyan sem akarnak közeledni. Így történt tehát, hogy mire tök pöpecül kitisztítottuk a medencét, és örülhettünk volna magunknak, Marci egy vödör homokkal jött, látott és győzött, aztán fél órát ordított a járókában, mi pedig kezdhettük elölről a medencetakarítást. Amiben egyébként egyre profibbak vagyunk, meg a víz is tökéletes minőségű, megmértük, úgy látszik, ehhez is értünk, ha már a gyerekneveléshez nem, pedig gyerekből kettő is van, medencéből meg csak egy, monnyuk megint intenzív medencenézegetésbe kezdtünk, mert naaagy kell, ötméteres, most (hülye! hülye! hülye!).
Közben tiszteletét tette nálunk a fosósvírus most a változatosság kedvéért lázzal megtámogatva, szegény Marci elég bágyadt volt egész nap (mi is a pelenkacseréknél), a délutáni három hűtőfürdőt a teraszon abszolváltuk, határozottan jobban lett tőle a gyerek úgy másfél óráig, aztán újra. Mára már jobb, de még nem az igazi.
Bár homokot dobálni így is tud, ahogy hallom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése