Az úgy volt, hogy a keresztfiam szülinapjára különleges helyszínt talált az apja, és két remekbeszabott torta elfogyasztása után kollektívan felvonultunk a Hegyre. Vittük az egész konyhát is természetesen, mert a nyársaláshoz bizony szükségeltetik ezmegaz. Normális turista a Hegyre csakis gyalog megy, hátizsákkal a hátán, élvezve a természetet, hallgatva az erdő csendjét. A kevésbé normális turisták két kocsival vágnak neki a turistaútnak, melyből az egyik kissé mezei példány, így aztán a Hegy aljában maradt, hogy a Naagy Fekete Autó kétszer fordulva felszállítsa a népes társaságot és a kétcsomagtartónyi cuccot. Odafent aztán pontosan úgy viselkedtünk, mint a rendes turisták, hangunk elakadt az elénk táruló látványtól (a gyerekeké persze nem), távcsővel beazonosítottuk városunk nevezetes épületeit, úgymint teszkó, keresztanyu háza, ipari park, kígyót kerestünk, lepkét kergettünk, kitárgyaltuk a siklóernyős és sárkányrepülős merészeket, csodálkoztunk az elszánt tájfutókon (hegynek fel 40 fokban), és persze nyársaltunk. Isteni volt. A bátrabbak megmászták a kilátót (brrr), a gyávábbak csak a feléig jutottak, a lusták lent maradtak. A kétévesek is remekül szórakoztatták egymást, beszélgettek (ezen kellett röhögni), darazsakat bámultak, ettek, ittak, de leginkább a kocsiban élvezték az életet, elcsavargattak mindent, amit lehetett, bekapcsolták az összes ketyerét, megnyomtak minden gombot, és eltökítettek minden kulcsot. Ez utóbbival este nyolckor szembesültünk, de hosszas elemlámpás kutakodás után aki keresett, az talált, hálistennek, így aztán minden jó, ha a vége jó.
Amúgy tényleg nagyon szuper volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése