Én nem tudom, mi ütött ebbe a gyerekbe, de egész nap 5 olyan perc volt, amikor nem aludt és nem is hisztizett, egyébként ordított folyamatosan, mint a fába szorult féreg. Semmi nem volt jó, mindenből másikat követelt, másik reggeli, másik csoki (!), másik ruha, másik ebéd, másik labda, másik anya. Az udvarunkról fél óra alatt kiderült, hogy teljesen felesleges és használhatatlan, ugyanis minden út az esővizes hordóhoz vezet (amiben egy éjszakát töltött az ERDEI béka, nem tudom, hogy élte túl, valószínű, hogy a szigetnek bedobott frizbin éjszakázott, aztán másnap kiderítettük, hogy védett és 2000 Ft az eszmei értéke, így a gyerekek féltvén a zsebpénzüket elengedték, azaz hazaküldték az anyukájához), a hordóból a víz pedig literszámra landolt a Marci teljes ruházatán, fején, arcán, ami ugyan őt nem nagyon zavarta, de engem annál inkább, nem is számoltam, hányszor öltöztettem át a nap folyamán, aztán szorosan a nyomába szegődtem megakadályozandó a további pancsolást, csodálom, hogy a szomszédok nem küldték ránk a gyámügyet, annyit ordított. Ha bejöttünk a lakásba, a cirkusz folytatódott, ha elmentünk motorozni, az első nagyobb pocsolyánál lecövekelt és a pancsolás folytatódott. Estefelé bevonultam a spejzbe, és öt percig vertem a fejem a falba, de ez sem segített. Az esti fürdés megváltás volt, a szokásosnál csak kicsit hosszabb és nyüzsgősebb altatás után viszont most nyugi van és csend, és reménykedem, hogy ennél már csak jobb lehet.
Ja igen, természetesen ha fél év után a porszívót végre beköltöztetem a nappaliból a helyére, akkor a gyerek 24 órán belül benáthásodik. Ez tutibiztos! A franc vigye!
(Kieg.: most pont 2 órával később van, mint amit itt mutat.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése