A rendszer

Tény, hogy a kisgyerekek életében kell a rendszeresség, mint ahogy a miénkben van is, de az is tény, hogy leggyorsabban a hülyeség válik rendszerré, például a jepülőjobban, azaz a dzsémszbondos filmből a robbanós léghajó-jelenet, amit minden reggel, tehát rendszeresen kell megnézni minimum kétszer.

Újabban a két gyerek egymás mellett alszik a MI hálószobánkban, a MI franciaágyunkon, Marci ugyan mindig is ott aludt (mi pedig a vendégszobában), de most Veronika is átcuccolt, meg nekem is kényelmesebb, hogy egyszerre mesélek a kettőnek, nem kell otthagynom a felháborodott kicsit arra a 10 percre, míg a nagy is megkapja az esti meseadagját, így aztán volt az ágyban közös hancúr, közös aluggyatokmá, és hajnali 6-kor közös ébredés is, ami Marcinál már megszokott, de Veronika még alhatott volna fél órát.

Rendszerré vált a reggeli hiszti is, amire már rezignáltan legyintünk, és megpróbáljuk gyorsan elaltatni a fiút, hogy minél előbb pótolja azt, ami a korai kelés miatt kimaradt. Így aztán a délutáni alvás nálunk reggel 8 és 10 között történik, tehát délelőtt rendszeresen nem megyünk sehová.

Amúgy meg rendszeresen esik az eső, fúj a szél, hideg van, de ehhez semmi közöm, és nem is akarok vele azonosulni, bár most, hogy az elmúlt pár órában nem esett, gyorsan ki is raktuk a gyereket az udvarra, aki már most úgy néz ki, mint az iszabbirkó vébé harmadik helyezettje, mert homokozik, de a homokozó is tele van vízzel, amit kimeregettem ugyan, de azért maradt még abban a homokban nedvesség bőven, pedig az apja talált neki valami jó nagy bogarat, és "Itt egy bogár kisfiam, ezzel játsszál!" felkiálltással kivette a sárból, de a bogár valamiért nem akar most játszani, így marad az iszapozás.

Meg ilyenek.