Látjátok feleim szümtükhel (milyen szar az idő?) mik vogymuk, isa (esőben ázó) pur es humou vogymuk.
És azonkívül, hogy csak az öngyilkosoknak kedvező az időjárás, ráadásul már kismama se vagyok, maximum kis mama, legalábbis 15 kilóval kisebb, mint januárban, ami már elég látványos, meg juhijj, meg minden, csak ne szakadna örökké az eső. Már negyedik napja vagyok dolgozó nő, aki (két)éves rendes szabadságát tölti, de hát esőben???
Marcibébi életében először töltötte távol tőlünk az éjszakát, sőt rögtön kettőt, és ahogy a telefonban hallottam, remekül érzi magát, nem hiányol minket, imádja a nagyszüleit és viszont, eszik, alszik, játszik, tök jó! Tegnap délelőtt az apjukkal kocsival mentünk A-ból B-be, amikor láttuk Marcit a nagyapjával sétálni kézenfogva, ahogy kell, aztán az első utcánál visszafordultunk és mentünk még egy kört, hogy újra láthassuk a kis törpét, ahogy a papája kezét fogva komolyan sétál, és bezzeg nem rohangál, nem tépi ki magát, és nem gyomlálja a tulipánokat, mint amikor velem van, ettől persze összeszorult a torkunk, meg az eső se esett akkor éppen.
Nem úgy, mint most, mert most esik rendületlenül és reménytelenül, és nem látni az alagút végét, mert már hetek óta esik, és ez így nem tavasz, és kérem a panaszkönyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése