Elég pocsék napjain vannak mostanság. Marci nyűgös, akaratos, náthás, köhögős, rosszul alszik, korán kel, álmos, sírós, borul a napirend, rossz az idő, esik folyamatosan, hideg van, nem lehetünk kint egész nap az udvaron, az energiák nagy része a hisztik elhárítására megy el.
A minap kulturális programként városunk nevezetességét, a várat próbáltuk bevenni, ha már a törököknek nem sikerült elsőre, meg aztán itt van a szánkban, mások órákat utaznak, hogy lássák, így nekünk is illik legalább évente egyszer megtekinteni. Persze tekintésről alig volt szó, leginkább Marcit hajkurásztuk, hogy ne menjen a fűre, (mert tilos) ne ássa ki a frissen elültetett virágokat, ne motorozzon alá a várfalról, ne zúgjon le a lépcsőkről, ne tapossa meg Gárdonyi sírját (megtaposta), és minden alkalommal, mikor eltérítettük a céltól, hangosan méltatlankodott, na jó, hisztizett. Igaz, Veronikával meg tudtuk nézni a 3D-s filmet a középkori városról, tök érdekes is volt, de addig odakint az apjuk őrizte Marcit, mely tevékenység éveket öregített rajta, láttam. Így aztán röpke 40 perc után menekülésszerűen távoztunk, ami már csak azért is fájó, mert a sétálójegy árát igencsak sajnáltuk. Hiába, no, Marci még nem alkalmas holmi várlátogatásra.
A hétvégét anyátlanul töltötte kis családom. Voltak fenntartásaim, két náthás, köhögős gyerek és az apjuk, ráadásul a fehér bodykat is kiselejteztem a napokban, ami jelentett némi fennakadást a szombat estében, de az apjuk becsületére legyen mondva, sikeresen abszolválta a feladatot. Persze azt csak utólag tudtam meg, hogy hisztielhárításnak bevetette A halál ötven órája-t és a James Bond mittomén hányadik részét, mert az előbbiben tankok, az utóbbiban felrobbanó léghajók vannak, és szerinte ez sokkal jobban megfelel a gyerek igényeinek, mint a Kisvakond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése