Végre

És akkor most, hogy végre itt a tavasz (nyár?):

- egész nap nyitva a bejárati ajtó, mindenki szabadon jön és megy, sajnos a macska is, pedig néhány jól irányzott rúgással már próbáltuk megnevelni, de csak annyit értünk el vele, hogy Marci eltanulta a mozdulatot és rendszeresen hanyatt esik a nagy macskarugdosásban, de az a dög Nyaú ugyanúgy bejárkál,

- Marci egész nap kint van az udvaron, koszos, maszatos, a keze fekete, mint a föld, és egy totál boldog kisgyerek benyomását kelti,

- napok óta túrom a szekrényeket, téli gönc el, nyári cucc elő, kinőtt ruha szortíroz, kifogyott ruha eltüntet, "már majdnem jó"-ruha készenlétben,

- lassan fűnyírás, mégiscsak jobb, mint a hókotrás,

- virágba borultak a fák (igen, itt még csak most), ez valami gyönyörű,

- kilószámra esszük a retket és a zöldhagymát, dekaszámra az epret, amiről nem akarom tudni, hogy honnan van,

- végre elültettük a virágokat, és Marci legalább élvezte,

- Veronika állandó tartózkodási helye a meggyfa, esetleg a szomszéd udvar,

- két hónapra előre be van táblázva minden hétvége szabadtéri (nyársalós /bográcsozós /grillezős) programokkal,

- nincs kinti és benti cipő, nem kell dzseki, sapka, bár a kesztyű-kérdés állandóan napirenden van, minden reggel el kell magyaráznom, hogy azért nem veszünk kesztyűt, mert nincs hó, és azért nincs hó, mert tavasz van és jó idő, így aztán szánkózni sem fogunk ma,

- elég gyakran kerül "fekete hús" az asztalra, mert az apjuk grillezési tudománya még hagy némi kívánnivalót maga után,

- a tavaszi udvartakarítás keretében egy egész konténer szemetet vitettünk el pincéből, padlásról, ház mögül, és ettől sokkal jobban érezzük magunkat, pedig elég sokat dilemmáztunk egy-egy törött fülű bögre, soha nem használt játékautomata (!), ezeréves vezeték nélküli írógép, bekrepált videómagnó, kihajított WCkagyló, valamirejólesz befőttesüvegek fölött,

- a család leggyakrabban forgatott könyve a Búvár zsebkönyvek közül a Bogarak, melynek segítségével próbáljuk beazonosítani a Marci által talált legújabb jószágot, amúgy is erős a gyanúm, hogy nem történész lesz ebből a gyerekből, hanem bogarász, tekintve hogy állandóan bogarakat gyűjt, hurcolász, kerget, igaz most is kalciumot itatok vele éppen, az iménti darázscsípést enyhítendő, merthogy a természet közelsége azért tartogat némi meglepetést is.

Szóval végre, hogy itt a tavasz, süt a nap, 25 fok van, meg minden.