A nap hőse az, aki reményen felül és csont nélkül beszokik a játszóházba, élvezi az ott töltött időt, szereti a gondozó néniket, egyedül eszik, az utolsó kanálig eltünteti a gyökérfőzeléket(!) és repetát kér a májpuffancsból(!!), annyira megörül a mini méretű ágynak, hogy meglátva percekig sikítva rohangál örömében, mit sem törődve azzal, hogy hullafáradt és az imént majdnem beesett az asztal alá az álmosságtól, és amikor szigorúan azt mondják neki, hogy "de most aztán alvás és irgumburgum", akkor lefekszik és két percen belül elalszik, másfél óra múlva ébred, és csendben nézelődve várja, hogy folytatódjanak az események.
A nap hősét természetesen nagyon meg kell dicsérni és nagyon meg kell puszilgatni.
A nap hőse megérdemel egy tortát (nem naagy feketét, csak kicsi fehéret) még akkor is, ha nem feltétlenül ő eszi meg, bár azért jutott neki is belőle.
A nap hőse itthon is méltósággal viseli a címet, úgy is viselkedik, és csak ritkán hisztizik.
Azért a nap hőse még mindig pelenkába termel, megvetően elutasít minden biliféle készséget.
A nap hőse továbbra is rengeteget szövegel, ha lehet, még többet, mint eddig, újabban mindent kér és megköszön, illedelmesen tudakolja, hogy "Anya, én odameetek?", az elutasító választ elegánsan figyelmen kívül hagyja, és odamegy.
A nap hőse itthon még mindig napi 5 öltözet ruhát használ, mert ügyesen megtalálja az udvaron a kicsi és nagy pocsolyákat, esővizes hordókat, és ugyanúgy megmártózik bennük, mint tavasszal, mert következetes és megbízható.
A nap hősének olyan étvágya van, hogy ha nem nyerünk sürgősen valami szemérmetlenül nagy összeget, akkor igen csúfos idők jönnek. Lehet, hogy lottóznom kellene?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése