Jelen pillanatban ezzel a címmel bejegyzést írni teljesen felesleges, a gyerekeim ugyanis nem esznek, betegek, lázasak, étvágytalanok. Veronika normál esetben is aligevő, eddig vékony volt, most már gebe, kétszer kell ránézni, hogy egyszer lássam.
Marci totál rapszodikus, hol eszik egész nap mindent válogatás nélkül, hol tisztító kúrát tart, és csak folyadékot vesz magához.
Akadnak favoritkaják, amik az esetek nagy részében dzsókerként bevethetőek és sikert aratnak, ilyen volt sokáig a spenót (!), ami mostanra boaaa, vagy a tésztás paprikáskrumpli virslivel, de a krumplistészta, ami lényegében ugyanaz, persze nem, a tejfölös kenyér állandó reggeli, nem is tudom kire ütött ez a gyerek, ki elől kellett dugdosni a tejfölt, mert mindig megette (megfejtés: az apja), és a legújabb, legtutibb, mindig bevethető csemege a SÁRGABORSÓ-FŐZELÉK, amit az apja szívből utál, és nem tudja, kire ütött ez a gyerek. A stoki (nem tom, miért ez a neve a fentnevezett főzeléknek) ötlete a nagyitól jött, áldom érte elég sokszor, a kétnapos totál nemevés után ma legalább ebből tudtam pár kanállal belapátolni a gyerekbe. Mert ha ő, mármint a gyerek, azt mondja, mem, akkor nincs az az ügyes bűvész, aki akár csak egy iciripicirit is be tudna varázsolni az összeszorított szájacskába, mert a mem az mem, mese nincs, alkudozás nincs, figyelemelterelés felesleges. A másik biztos pont az esti tejpép fürdőkádban történő eltüntetése. Ha egész nap nem is eszik, az esti bébipapi legalább tuti, azt viszont nem lehet helyettesíteni se tejbegrízzel, se ilyen-olyan pehellyel, gabonagolyóval, nem, a tejpép legyen tejpép és kész.
Ja, és van még a bármikor bevethető anyatej eredeti csomagolásban, de erről már írtam.
És pár szó a hogyanról: ügyesen, etetőszékben ülve, fegyelmezetten, önállóan, szépen, na így nem. Ha az etetőszékben önállóan, akkor utána felmosás, átöltöztetés, ha etetőszéken kívül önállóan, akkor lakásporszívózás, ha etetőszékben és én etetem, akkor az unalmas, közben muszáj rugdosódni, felállni, esetleg fejest ugrani a padlólapra, ha etetőszéken kívül etetem, akkor rohangálhatok utána a kajával, de kétségtelen, hogy ilyenkor eszik a legtöbbet. Újabban szeret odaülni az étkezőasztalhoz a nagy székre, és nagyon büszkén várni az ebédet, saját kanállal a saját szájába, esetleg mellé pakolni a kaját, és olyankor meg kell zabálni. Ha már az étkezésnél tartunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése