Marci (Aranyt lealázó szókincsével) ava-nak szólít bennünket. És egész nap ava-zik. Tekintve, hogy a nap nagy részében kettesben vagyunk itthon, gyanítom, hogy a folyamatos ava, ava, ava, ava nekem szól, nem pedig az apjának vagy a nővérének. És én megpróbálok minden ava-ra visszakérdezni (Tessék? Mit szeretnél, Marci?), majd a mutogatásból megfejteni a mondanivalót (Igen, menjek ki veled a konyhába?), teljesíteni a kívánságot (hűtő kinyit), és lebeszélni egyes dolgokról (Azt ne vedd ki, Marci, nagyon erős, nem szabad, tedd szépen vissza stb.). Így aztán szinte egész nap beszélek. Ő pedig egész nap ava-zik. Megunhatatlanul kántál, például mikor vécén vagyok, nem is emlékszem, milyen csendben ücsörögni, nem pedig így:
- Ava.
- Igen, Marci.
- Ava.
- Mit szeretnél, cica?
- Ava.
- Megyek mindjárt.
- Ava.
- ...
- Aaaava!
- ...
- Aaava, aaaava, aaava, aaava, aaava!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése