Hisztivariációk

Férfihiszti

Lehetne szépíteni, esetleg mellébeszélni, de felesleges, egyszerűbb egyenesen bevallani, hogy Marci fiú létére elég hisztis. Kmm. Nagyon hisztis. Néha.

Viszont, hacsak nem a szopiról van szó, könnyen leszerelhető.

Tekintsük át a leggyakoribb hisztikiváltó helyzeteket:

• Veronika közelít, rámosolyog, puszit ad - reakció: malacvisítás,
• nem adok oda valami számára nélkülözhetetlen dolgot, ami számomra is nélkülözhetetlen - reakció: elkeseredett bőgés és vádló tekintet,
• nem engedem azt csinálni, amihez épp kedve szottyan (szekrények kipakolása, kukázás, parfümömmel való labdázás, üvegcuccok rendezgetése, asztalra felmászás stb.) - reakció: toporzékolás, földön fetrengés, ordítás,
• nem ugrok azonnal, amikor szeretné (bámulatosan el tudja mutogatni, hogy tegyem le a lábam, vegyem fel a papucsomat, álljak fel, menjek vele, nyissam ki a hűtőt, és hagyjam, hogy mindent kipakoljon és megrágjon) - reakció: verekedés (ő ütöget engem), rángatás (ő rángat engem), bőgés (ő bőg).

Na most, ezek a helyzetek elég sűrűn ismétlődnek, így aztán a hangzavar is állandó. Szerencsére ha nem veszek róla tudomást, hátat fordítok, otthagyom, akkor pár másodperc alatt lezajlik az egész, és megy tovább az élet a normális mederben.

És még mindig inkább a sok kicsi, mint a kevesebb egész estét betöltő.

Női hiszti

Veronikáról írhatnék jó kis történeteket, elmesélhetném a parttalan hisztik hosszú-hosszú éveit, a legbanálisabb hisztikiváltó okokat, a teljes csődöt és kétségbeesést, ami egy-egy nyilvános hiszti alkalmával elborított, a tehetetlenséget, a megoldásra tett hiábavaló kísérleteket. De nem teszem, mert 1: Veronika már nagylány, bizonyára rosszul esne neki, ha ilyen régi dolgokról lebbenteném a fátylat, különben is, ki emlékszik már arra, talán igaz sem volt, 2.: régi történet, ki emlékszik rá, talán igaz sem volt, 3.: ez Marci naplója, úgy illik hát, hogy a Marci hisztijeit ecseteljem, ne a Veronikáét.

Magánhiszti

Az elmúlt napok betegségei keményen próbára tettek, így a hét elejére sikerült elég alapos hisztérikus állapotra szert tennem, remegve figyeltem a gyerekeimet, alváskor hallgattam a szuszogásukat, legszívesebben 10 percenként felébresztettem volna őket, hogy megbizonyosodjam, nem mutatnak tüdővérzéses tüneteket, óránként diagnosztizáltam magamon a halálos kórt, sirattam a gyerekeket, amiért félárván fognak felnőni, elképzeltem, milyen érzés lélegeztetőgépen lenni (tényleg, olyankor az ember meztelen?), azonnal pofán tudtam volna verni az egész ÁNTSz-apparátot, felrobbantani a hisztériakeltő, idióta magyar médiát. És a hisztim csúcsaként ma beoltattuk magunkat a háegyenegy ellen. Pfff.

Tömeghiszti

Amikor minden híradót az újinfluenza halálos áldozatainak számával kezdenek.

Amikor a szegény elhunyt kismama még a halála utáni 3. napon is vezető hír, egészen addig, míg nincsenek újabb halottak.

Amikor a köjálos nő ahelyett, hogy elvégezné a tesztet a gyerekeken (átestek-e az újinfluenzán), kőkeményen osztja az észt és oltást követel.

Amikor a kórházakat új lélegeztetőközpontokkal szerelik fel.

Amikor még ÉN is beadatom az oltást.