Karácsony

"Tavasz van, tavasz van, de jó futkosni a szabadban..."

Megdőlt az évszázados melegrekord, Somogyban csaknem 22 fok, nálunk 15, hó nyomokban sem, viszont egész nap szünet nélkül szakad az eső, villámok, felhőszakadás, mennydörgés, hurrá karácsony, vivát (gépész) karácsonyi hangulat!

Kajahegyek, négyféle édesség, narancsleves, vagon majonézes krumpli és sok-sok egyéb majonézes ezmegaz, tatárbifsztek, kocsonya, kétféle husi, káposzta, leves, kábé 5 kiló szaloncukor, 10 kiló egyéb csoki, folyamatos zaba, folyamatos hányinger. Tipikus.

Úgy ennék egy kis tökfőzeléket.

Ajándékhegyek: könyvek (4 db Bacher, 4 db mese, 2 db egyéb), autók (kukás, autószállító autó autóval, fakockás, mecsi kotró), kesztyűk (1 db bőr, 2 db sí), parfümök, krémek, kreatívkodósok, festővásznak, házipálinkák, gyerekágy (fenyő), horgászzsinór, pénz, pénztárcák (üresen), gyúródeszka, kilókávé, barométer, társasjátékok, fitball, hit, remény, szeretet.

Tavalyhoz képest:

- Marci egy évvel ezelőtt a szoba közepére leterített óriási szőnyegen hentergett teljes gálában, nagyobb helyváltoztatásra nem volt képes, ezzel szemben most...

Egész napos pörgés, nyüzsgés, rohangálás. Úgy döntött, behozza a tavalyit. Viszont a karácsonyfát meglepő módon nem molesztálja, néha rácsodálkozik, kicsit birizgálja, kicsit megdobálja labdával, de alapvetően jól elvannak egymás mellett.

24-én reggel óriási szemekkel csodálta a fát percekig, nagyon aranyos volt és megható, meg minden. Nálunk u.is 23-án éjjel jön először a Jézuska, akkor a fát hozza, az ajándékokat csak másnap délután pakolja le, mer mé ne legyen egy kis csavar a történetben, meg már úgyis ismeri a járást.

- A ház ura idén a helyzet magaslatán volt, nem szenvedett, kínlódott, torokfájt, mint tavaly.

- Nem öntött el bennünket torokfojtogatós, szemkifolyós füst az eldugult kéményből, és nem dideregtünk egy teljes napot nyitott ajtó-ablaknál, és nem próbálkoztunk optimistán újra a begyújtással, aminek örömére kolbászfüstölőre emlékeztető körülmények alakultak ki az ünnepi lakásban. Sancinak sem kellett egy napig kéménysöprést imitálnia, mivel nem ért hozzá, pedig azt hittük.

- Idén karácsonykor beköszöntött a tavasz, de ezt már írtam.

- Változtattunk a karácsonyi menün, eltöröltük a halászlét, sajtos húst, leülős-végigevős vacsorát, ehelyett az asztalt rogyásig raktuk, és mindenki önkiszolgált.

- Ami nem változott : a kilóink száma (sajnos, pedig úúúgy megfogadtuk), az anyagi helyzetünk (még sajnosabb), a folyamatos zabálás, a majonézes krumpli íze, a karácsonyfa gyönyörűsége (mondjuk mindig egyformán meseszép, mióta nem kell nehéz munkával befaragni, csak könnyű munkával széthajtogatni), a karácsonyi zenék, a karácsonyi filmek, a gyertyák száma a lakásban, az illatok, a fények.

Idén is, mint már évek óta N-1-en ünnepeltünk, a -1 lassan már nem is hiányzik.

Hát nagyjából ezek jutottak eszembe az elmúlt két napról, és most veszem észre, hogy ideje visszatérni az eredeti koncepcióhoz, a blog címéhez méltóan Marciról írni.

Majd igyekszem.