Elért hát bennünket is, pedig azt hittem megússzuk, elvégre 6 és fél év korkülönbség jogot ad az optimizmusra, és eddig úgy tűnt, mi leszünk a szerencsések, a kiválasztottak, mert ugyan mindenhol van, és nem kerülhető el, állítólag, de mi eddig nem találkoztunk vele, csak mindig elhűlve és kicsit félve néztük, hogy másoknál mennyire tombol a testvérféltékenység. Ez a mocsok betegség kellett hozzá, és egy hét bezártság és ÖSSZEzártság, hogy semmi perc alatt kialakuljon nálunk is, és azonnal a tetőfokára hágjon, megőrítve ezzel a család nagykorú felét, mert kábé a világból tudnánk kiszaladni mi, felnőttek, miközben azok ketten ölik egymást. Pontosítok, a kicsit viselkedik úgy, mintha nyúznák, kismalac módjára visít, üt, rúg, karmol. Ugyanis nálunk a testvérféltékenység fordítva jelent meg: A KICSI FÉLTÉKENY A NAGYRA! Kész vagyok, teljesen! Amíg Veronika iskolában volt, csak vele (a kicsivel) voltam egész nap, csak rá figyeltem, csak vele foglalkoztam, nem kellett megosztani magam két gyerek között, de a lány beteg lett, ugye, egész nap igényelte a törődést, ápolást, és a negyedik napra Marci megunta a háttérbeszorulást és fellázadt. Azóta minden dühét Veronikára zúdítja, a lány nem mehet a közelébe, ha mégis megpróbálja, sőt neadjisten puszit ad neki, akkor elég komoly retorziók következnek: fejberúgás (tényleg!), lökdösés, verekedés, malacvisítás. Úgy kell a kis pukkancsot lefogni. Próbáljuk magyarázni szépen, kevésbé szépen, hogy így meg úgy, nem szabad, Veronika a testvéred, szeretni kell, nem verekszünk, simi-simi, de hát ez is a falra hányt borsó kategória, sajnos.
Úgyhogy most teljes a tanácstalanság, elképedve nézzük egymást az apjukkal, stratégiákat dolgozunk ki, türelemre intjük a nagyot (te vagy a nagyobb, ő meg a kis hülye, tudooood!), figyelemelterelünk, közös játékokat próbálunk eszközölni (az apjuk a fő-fő mókamester, én csak elméleti szakember), aztán gyorsan megbánjuk, de legfőképpen sűrűn és nagyon erősen imádkozunk, hogy ugyan ennek a mocsok betegségnek legyen már vége, menjen iskolába az iskolás, maradjon az anyjával a bölcsödéskorú, rázódjon minden vissza a régi kerékvágásba, amikor délután 4 körül már izgatottan lehet várni haza Veronikát, legyen mindenki egészséges, térjen vissza a jól bevált napirend, és legyen meg a mi akaratunk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése