Így ünnepek után (előtt, közben) belevetettük magunkat a szürke és tevékeny hétköznapokba. Részemről még ugyan vártam volna, de az ifiúr nem csatlakozott hozzám, így aztán a nyugis, lassú és lustálkodós napomat kissé felülírta. A reggeli félalvós, fejből aligkilátós, legkisebb helységet látogatós program pl. hintőpor-takarítással folytatódott. Pedig máskor is kipakolja a fürdőszobaszekrényt, de a hintőpor eddig valahogy megúszta, nekem sem tűnt veszélyforrásnak eddig, de ma reggel kicsit meglepődtem a fullfehér f.szobán, porszívó elő, felszív, eldugult porszívó + összes szűrő kitakarít, szőnyeg kiráz, felmos, cirka egy óra. És ha már így belejöttem, kiporszívóztam és felmostam az egész lakást. Nem vált kárára. Bár most estére már semmi nyoma a takarításnak.
Később aztán, hogy a kezdeti lendület ne törjön meg, Marci további rosszaságokat eszközölt. Épp az apjával beszéltem telefonon, mikor észrevettem, hogy egy oda nem illő gyerek guggol az étkezőasztal közepén, épp sót szórt szerte széjjel. Oké, semmi gáz, mars lefelé, abrosz kiráz, sótartó újratölt, DE az asztal közepén pihenő Veronika-ajándék, ami türelmesen várta haza gazdáját (a lány u.is éppen nyaral/telel) meg lett csonkítva ( a macska meg a fán), az ajándékkísérő csokifigurát valaki megcsócsálta. Magyarázkodhatok a lyánynak.
Pár nyugodt perc után Marci enyhén bűzölgött, a pelenkázásnál kiderült, hogy a helyzet durvább, mint gondoltam, így beiktattunk egy koradélutáni fürdést a srác nem kis örömére.
Sötétedés után kedvem támadt a karácsonyi hangulatot kicsit visszahozni, ezért meggyújtottam pár gyertyát Marcinak is elérhető helyen. Nem először tettem, eddig nem is nyúlt bele a lángba, csak most. A többit nem részletezem.
Új szórakozást talált magának a fiú, örülök, hogy ennyire kreatív: szájába veszi a teát, majd "kiberregi" (kifújja vagy mi), ettől aztán minden tiszta tea természetesen, a ruhája, a föld, és a legújabb, hogy mindezt a tükör előtt teszi, és akkor a tükörről is folyik lefelé a cucc. Igazi boldogság ez nekem!
Szóval a gyerekem jól elvolt szerencsére, az könyveihez, a játékaihoz, az új autókhoz egy ujjal sem nyúlt egész nap. Még csak rájuk sem nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése