A nemzeti ünnepet az ifjúság tömeges köreiben töltöttük., boldogult ifjúkoromban március 15-ét amúgy is az Ifjúság Ünnepének nevezték, nem pedig Nemzeti Ünnepnek, mi pedig hűek vagyunk az elveinkhez. A megemlékezést pénteken estefelé kezdtük, amikor megérkeztek Pándindi barátnőmék két gyerekkel, így a kiskorúak száma a házban rögtön megduplázódott (igaz, a nagykorúaké is), rövid udvariassági egymástkerülgetés után mindenki elvonult oda, ahová akart, gyerekek fel, felnőttek le, pár óra múlva a csapat összefutott a konyhában, gyerekek (Marci nélkül persze, ő már rég aludt) alkalomhoz illően talpig sminkben, felnőttek alkalomhoz illően jókedvűen. Mint kiderült, Veronika most épp kozmetikusnak készül, és ennek örömére rögtön be is mutatta a kreativitását, igaz, ennek lemoshatatlan nyomait két napig csodálhattuk. A gyerekek lefektetése után mindenki elszavalta kedvenc költeményét (így szoktuk), becsúszott egy-két Petőfi is, aztán hajnalfelé ki-ki aludni tért.
A másnapunk is hasonló szellemben telt, arcfestés, rajzolás, hóemberépítés (március közepén, basszus!), evés, ivás, versek, kocsonya stb. Egy óvatlan pillanatban Marci kipingálta az egyik felújított szoba falát. Örülünk?
Gyerek volt mindenhol. És a legkisebb is beilleszkedett végre a csapatba, nagyjából, egyre kevesebb volt ugyanis a rinyálás, nyávogás miatta, mikor unták, nemes egyszerűséggel kizárták a szobából, akkor azért méltatlankodott.
A vasárnapi könnyes búcsú után pár óra múlva újabb gyerekes buliba csöppentünk, az már korántsem volt ilyen békés és kiegyensúlyozott, 7 gyerek ment egymás és a mi idegeinkre, a férfiak a pincében elvonulva vitatták meg az élet nagy dolgait, a nők a konyhában szorgoskodtak, kicsit feudális felállás, a hetek pedig hol az udvaron dobálták a kutyaszart, hol bent árulkodtak egymásra, az össznépi rinyálásból az én két gyerekem kivételesen kimaradt, ennek azért kiváltképp örültem.
Március 15-én itthon stílusosan a bombatámadás nyomait takarítottuk, a mosógép folyamatosan ment, hogy az se maradjon ki az ünnepből, a falat nem sikerült leradírozni, Marci állandóan evett, ennek okán mi állandóan pelenkáztuk, Veronika a helyi gyerekbandával múlatta az időt, majd este rájött, hogy neki sürgősen angoloznia kell, de mivel a fáradtságtól leesett a székről, inkább hisztizett, majd 7 órakor aludni tért, és egy órán belül mi is ezt a programot választottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése