Nálunk a családban az 1 méter felettiek titokban esznek. Nem mindent, de sok mindent. Ha ugyanis előkerül valami a hűtőből vagy a spejzből, Marci azonnal ott terem és szemrehányó hangsúllyal kérdezi, hogy baba?, vagyis hogy "és a baba nem kap belőle?". Válogatás nélkül enne mindig mindent, ami elfogyasztható. De van pár dolog, ami nem neki való, így aztán ezeket titokban esszük. Így történhet meg, hogy az apjuk minden harapásnál eltűnik a spejzben, hogy a betevő erőspaprikáját a szájába túrja, Veronika a tenyerében csempészi fel a szobájába a csokit, amivel délután már nem szívesen kínálnánk Marcit a nyugodt éjszaka reményében, a gombalevest a minap háttal, görnyedve, fazékból kanalaztuk, nem azért, mert sajnáljuk Marcitól, hanem mert szörnyű szorulást okozott neki a gomba, a részleteket fedje jótékony feledés, alkohol tartalmú italokat villámgyorsan és észrevétlenül fogyasztunk (ritkán!), a nyers tésztát konyharuha alatt nyújtom, a tejet jó magasra pakoljuk, mert a tejesdoboz látványa is izgatja Marcit, oltári mennyiségeket el tudna fogyasztani a tejből, ha hagynánk, tejszínhab, ketchup még mindig eldugva, chipsek, rágcsák eltüntetve, a macska tálja kiürítve. Hát így valahogy.
Szóval az étvágyával nincs gond.
A reggeli és esti kedvenc továbbra is a tahhaó, vagyis a kakaó, amiből már többet iszik, mint a nővére, pedig az sem kis mennyiség, lassan eltartunk egy kisebb tejüzemet, nem valami gazdaságos, komolyan fontolgatjuk, hogy a következő nagyobb beruházás keretében veszünk egy tehenet. Vagy kettőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése