Marci napokig matricát játszott, már kicsit untam azért, de mára abbahagyta szerencsére. Nem tudtam magamról levakarni, rám tapadt, nem távolodott, örökké a nyomomban volt, az ölemben ült, ha eltávolodtam 1 méterre, visított, amikor az apja hazaért, vele csinálta ugyanezt, a játékaira rá se bagózott, ha felhívtam rájuk a figyelmét, csak méla undorral nézte őket.
Roppant kellemetlen kettesben lenni a budin például.
Takarítani, sikálni, négykézláb gyökérkefével felvakarni a szutykot a teraszról (rohadt macska!) lehetetlenség, mivel közben valaki könyékig merült a felmosóvízbe, majd jókedvűen csúszkált a vizes kövön.
A telefonálást hagyjuk!
Mosogatásnál hozta a bilijét, felállt a szélére, úgy asszisztált.
Amikor ettem, az ölemben ült, és csak kicsit lett majonézes a feje.
Főzés félkézzel (mit nekem...!) csípőmön egy darab gyerek.
A fagyasztóláda átpakolása és kitakarítása felért egy akrobatamutatvánnyal.
Ablakot nem pucoltam.
Amúgy meg szép tavaszunk van. Mai napra rendelt viselet: kokárda és hótaposó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése