Ma a túlélésre játszom, ez már tisztán látszik. Egy kiemelkedően jó éjszaka után szinte érthetetlen ez a nyávogás, nyaffogás, nyűglődés. Kábé reggel 9-re voltam a plafonon először a folyamatos nyivákolástól, ez a gyerek macskát reggelizett. Gyorsan összeszedtem magam aztán, mosoly az arcomra, türelem, meg minden, de hiába, ma semmi sem jó, és én sem tudok jó lenni. Ha én ki, akkor ő be, ha én kék sapka, akkor ő zöld, ha én motorral, akkor ő gyalog, de ha leszállítom a motorról akkor haddelhadd. Áááá. Egy ilyen délelőtt után megváltás a déli alvás. De nem ma. Jó, mondjuk ez az én saram, azt hittem a gyerek még elfér a mély babakocsiban, de nem. Azért beleszuszakoltam, lába alá szék, jól betakargattam, hogy moccanni se tudjon, aztán elaltattam a teraszon, jó levegő stb. Bejött a papírforma, naná, 40 perc múlva ordítás, fél óra újraaltatási kísérlet, ahogy azt Móricka...
Játszani kezdtünk, de az sem volt jó, mert Marci mindig leborította a tornyot, amit építettem.
Délutánra már igen csúnyán köhögött és taknyolt a fiú, enni, inni nem hajlandó.
Hajjaj, semmi jóra nem számítok.
Ráadásul a begyúrt kenyerem nem kelt meg.
Fél 5-kor jön haza a felmentő sereg. De friss kenyerük nem lesz sajnos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése