Játékok 1.

Be kell valljam, térdig járunk a játékokban, elborították a lakást, átvették a hatalmat. Nincs a háznak olyan zuga, ahol ne botlanánk valamilyen színes, szagos, műanyag vacakba, néha önhatalmúlag zúgnak, zenélnek, nyávognak és önálló életre kelnek. A pincében lépni sem lehet a csúszdáktól, homokozójátékoktól, hintáktól, ilyen-olyan járgányoktól, a padláson zsákokban állnak a kivénhedt plüssök, lábavesztett babák, hiányos, de még valamire jó lesz-játékok, illetve a letört biszbaszok, amiket valamikor majd visszaragasztunk, de magunk sem tudjuk már, hogy hova. Szintén oda száműztük a felfújható ugrálóvárat és jurtasátrat, melyeket jó drágán évekkel ezelőtt megvettünk hülye fejjel, és pár hét után ereszteni kezdtek, és mindenféle toldozásnak, foltozásnak fittyet hánynak azóta is.

Játékok uralják a szobákat is, polcokon, dobozokban, kosarakban, ládákban próbáljuk elhelyezni őket teljes ellátással, asztal alatt, kanapé mögött, ágy alatt, csetreszekben, fiókokban, mindenütt játékok. A babák száma 100-hoz közelít, a póniké szintén, picurka állatból kábé 70-et számoltam (darabja 700-1000 Ft, basszus!), az autókat 30-ig számoltam, és Marci még nincs 2 éves, labdából számolhatatlan mennyiség van. Szörnyű!

És ezek fele használhatatlan, felesleges, például:

• 4 darab embernagyságú maci/egér/elefánt, amivel a gyerekek SOHA nem játszottak, viszont kiváló porfogók,
• méteres barbiház, ami egyértelműen az én saram,
• futó (vánszorgó), beszélő fitnessbaba, szintén az én szerzeményem,
• néhány társasjáték,
• az 1000 plüss közül kábé 900,
• bármilyen autó, amit nem lehet tolni, mert magától megy,
• az építőjátékok fele,
• vágtató, nyerítő ló,
• nyávogó (?) interaktív macska,
• és még sokan mások.

És akkor most magyarázom a bizonyítványomat, egyrészt erősen túloztam, bár azért valóban rengeteg a játék, másrészt az ember gyenge, bedől a reklámoknak és a kisebb ellenállás felé megy. Egyszerűbb a nyaralás elején megvenni valami olcsóbb játékot, mint egész héten hallgatni a zsennyegést például. Amúgy meg nagy a család, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, keresztszülők, és persze a saját vágyaink, elképzeléseink, gyerekkorunkból kimaradt játékaink is okai a dömpingnek.

Egyébként ugyanez van a barátainknál és az öcséméknél is.

Megfigyeltük, hogy a méregdrága játékok ugyanolyan gagyik tudnak lenni, mint az olcsók, és nagyon sok játék csak a szülők szerint jó ötlet, a gyerek meg rá se néz.

De a legújabb kívánságlista természetesen már elkészült, csak a következő névnapot, szülinapot, karácsonyt várja.

(Marci meggyógyult, már csak kicsit köhög, és egyáltalán nem folyik az orra. És étvágya is van. Meg nekem is. )