Eltérések

Lassan két éve hasonlítgatok. Két gyerek, két világ. Naná. És két teljesen eltérő hozzáállás. Részemről.

• Már az előéletük is különbözött. Elsőre lányt vártunk, Veronika szófogadó babaként az lett. Másodikra is lányt vártunk, Marci viszont tojt ránk. Hála Istennek.
• A belépőjük is különbözött. Veronika abszolút természetes úton, beavatkozások nélkül, a maga naturális módján született (brrr!), Marci abszolút nem természetes úton császárral (utána volt brrr).
• Veronika nem szopott, csak tápszert kapott cumisüvegből, és szenvedélyes cumis volt. Marci nem kapott tápszert, csak anyatejet, nincs cumija és cumisüvege, viszont szenvedélyes szopista. Még most is.
• Veronikának nem kutyultam bébikajákat, üvegeseket kapott, és remekül elvolt a gyárival, Marcinak hónapokon keresztül főztem, kotyvasztottam, kísérletezgettem az ilyenolyan pempőket, betéve fújtam a tápanyag-táblázatokat, mindenféle bio és álbio terméket felkutattam, és a gyerek lelkesen túrta befelé a szörnyű kinézetű, de amúgy jó illatú kajákat. Én pedig remekül szórakoztam. Tényleg.
• Veronika 3 éves koráig nem volt beteg, lázat mérni sem tudtam, mert nem volt rá szükség. Marciról ezt nem mondhatom, könnyen elkap eztazt a nővérétől. Tehát az anyatej mindenhatósága egy mese, és aki ezzel jön nekem, azt legközelebb pofán verem.
• Veronika irtózik mindenféle gyógyszertől, minimum életveszélyes fenyegetésre (Kiváglak!) és üvöltözésre hajlandó a gyógyszereket beszedni. Marci vígan és dalolva nyeli a legszörnyűbb szirupokat is és ráadást követel, oltásoknál pedig egy hangja sincs, észre sem veszi.
• A nagylányom 21 hónaposan már első mondatát fogalmazta (Hamizik a baba.), a kisfiam ... Hagyjuk.
• Az egyikre mindig azt mondták, tiszta apja. A másikra is.
• Ja, és a legfontosabb, az egyik fiú, a másik lány, mondta meg a tutit az apjuk.