Helyzet

A randa mandulagyulladás szerencsésen távozott, itthagyva maga után némi köhögést és rekedtséget, de a srác étvágya nagyon is rendben (senki nem ülhet úgy le az étkezőasztalhoz, hogy a kis szemfüles ne tátogna azonnal mellette) és az elevensége is a régi. Saját magát következetesen babának szólítja, és ezen sokat röhögünk, engem pedig néninek, ezen én nem röhögök annyira, mert mi van, ha elcserélték a kórházban, és akkor valóban néni vagyok neki. Mondjuk tiszta apja, ez azért némi reményre ad okot.

A nagy szerelem továbbra is APA, ő az isten, de hajnali fél 6-kor azért ennek annyira nem örült az apja, a mai napunk ugyanis hajnalban kezdődött, Marci úgy döntött, eddig és ne tovább (ápá, ááápá!!!), ezt ordítva és némi türelmetlenséggel a hangjában közölte, apaisten természetesen határozottan tiltakozott a népszerűsége ellen, valamint rondán káromkodott, de nem volt mese, indult a nap, és a fiú teljes üzemi hőmérsékleten pörgött, mi pedig kómáztunk és alig láttunk a pipától. Mindig attól rettegtem, hogy hajnalban kelő gyerekem lesz. És lett.

Indult az autózás, motorozás, könyvnézegetés, rámolás, labdázás, mint rendesen. Az új mutatvány, kapaszkodva, küszködve felmászni a szobacsúszdára a csúszós részén, és onnan kiabálni diadalmasan, miközben az ember (jelen esetben én) szívbajt kap már a látványtól is. És ezt ismételni százszor, miután előtte egy óráig autókat és labdákat gurított az eszközről, és amikor lefektettem a csúszdát, hogy az is milyen jó móka, akkor azon gyalogoljon és ugráljon (oppá, oppá!). Viszont csúszni nem láttam egyszer sem.

Az ugrálásra nagyon büszke, mindenkinek mutogatja, hogy ő milyen ügyes, aztán bezsebeli a dicséretet és vigyorog. Annyira édes! Kis bakkecske, kb. 1 centire távolodik el a földtől, de lehet, hogy annyira sem.

A szopicsökkentésbe úgy-ahogy kezd beletörődni, fogynak az elkeseredett nyamnyamnyam-ok, éjjel ébred ugyan, de megelégszik a teával. Mondjuk tegnap este, mikor 7 után értem haza a szülői értekezletről, volt egy kis pánik, veszni látta az esti altatót, és csak akkor nyugodott meg, amikor vittem fel az ölemben. Nem tudom, hogyan tudunk végleg elköszönni a szoptatástól, nélküle még sohasem altattam Marcit (illetve csak 1-szer 2-szer). Pedig mindenféle bulikba vagyunk hivatalosak februárban, szeretnénk is menni, csak... Vannak fenntartásaim.

Jut eszembe, másik favorit a fapuzzle vagy mi, amikor különböző figurákat kell beilleszteni a helyére, na abban nagyon ügyes, sohasem téveszt, és már szinte az első mozdulattal beletalál. Ügyes!

Az autóimádat folytatódik, minden nap menni kell valahová busszal vagy kocsival, mert már reggel elindul a brümmögés (brrr illetve újabban szépen, tisztán autó), csapkodja a bejárati ajtót, alig lehet onnan eltéríteni. Csak az a baj, hogy brutál hideg van, és míg a gyereket még fel is öltöztetem rendesen, én magam tavaszi szerelésben indulok el itthonról, mert az ablakból nézve olyan szép idő van. És ezzel már nem egyszer jól megszívattam magam. Hülyeanyu!