Cirkuszt és kenyeret a népnek! A mi népünk meg is kapja. Én vagyok a kenyér, az ellátó és kiszolgáló alkalmazott, az apjuk szolgáltatja a cirkuszt, ő a szórakoztató személyzet, aki képes órákon át a földön ülve/térdelve/csúszvamászva labdázni, autózni, házat építeni, jobbnál jobb mókákat kitalálni, előfordul, hogy egyszerre két gyerek lovagol a hátán, egyik a lábán hintázik, másik a haját fésüli, két kezével mindkettőt dögönyözi, kergetőznek, kártyáznak, könyvet nézegetnek, szóval ő egy igazi homo ludens, hogy a latinnál maradjunk.
Na, én erre nem vagyok képes. Vagy csak mérsékelten. Fél kézzel és csukott szemmel lezongorázom az esti vacsora-fürdetés-béres csepp-c vitamin-rendrakás-öltözés-kakaózás-altatás kombót (amitől mellesleg az apjuk idegbajt kap), de nem tudok 10 percnél többet a földön ülve tölteni. Inkább verset mondanék, mintsem autóznék. Veronikával még úgy-ahogy elbabázgattam, de az autózáshoz semmi érzékem. Pedig építettem már leporellókból tuti emeletes garázst, sőt autópályát is, de közel sem volt vele akkora sikerem, mint amikor az apjával brümmögnek.
Egy átlagos szombat délelőtt úgy néz ki, hogy én önfeledten (végre nem rángatja senki a gatyámat!), boldogan és egyedül sütök-főzök a konyhában, közben azok hárman szintén önfeledten és boldogan játszanak a lakás többi részében. Mindenki elégedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése