Marci minden héten egy napot a nagyszüleinél tölt, nagyizik, ilyenkor az apja viszi reggel 7 körül és délután valahogy hazakerül Veronikával együtt. Kedden vagy szerdán vannak ezek a szent napok, és mindenki nagyon várja, ki ezért, ki azért. Marcinak paradicsomi állapot, csak őt szeretik, csak vele játszanak, ő a középpont, minden kívánsága azonnal teljesíttetik természetesen. Nekem sem rossz ez a heti egy szabadnap, sőt, jó! Lehet, hogy takarítok, vagy sütök, vagy semmitteszek, de mindenképp csendben teszem, és a magam ura vagyok. Milyen ritka állapot. És nagyiék is örülnek, imádják az unokákat természetesen.
Amikor rend szerint dél körül odatelefonálok, csak az elragadtatás hangjait hallom: milyen okos, milyen ügyes, szófogadó (!), nincs egy hangja sem (értsd: nincs hiszti), játszik Papával, nagyokat nevet stb. stb. Az én gyerekemről van szó?
Imádom az én okos, ügyes szófogadó, vidám gyerekemet!
Igen, ma szabadnapos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése