Manapság a leggyakrabban elhangzó szó nálunk a gyere (én) és a nem (Marci). Az előzőt kábé mint egy papagáj (mondjuk az, amelyiket a pincébe likvidáltam) mondogatom, ha útra kelünk, vagy csak az udvaron lézengünk, ebből is látszik, hogy a gyerekem nem kicsit makacs és megfontolt, a "gyerék" 90 százaléka ugyanis elszáll a légbe, mert ha neki dolga van, márpedig miért ne lenne (szemétfelszedés, vakondtúrás-taposás, sárgolyógyúrás, pocsolyázás stb.), akkor nincs az a rábeszélés, ígérgetés, kecsegtetés, ami elérné a célját, így végül marad a "kézenhúz".
A nem ettől sokkal bonyolultabb téma. Olyankor egyszerű, amikor a Kérsz főzeléket?, Tedd vissza a lemezt!, Van kaki? típusú mondatokra érkezik válaszként. De elgondolkodunk, mikor a Jót aludtál?, Jó voltál?, Jót pancsiztál? kérdésekre válaszol nem-mel, hisz olyankor szemmel látható, hogy a nem igent jelent. És egy bizonyos nevetés is igent jelent. De nem mindig. Sőt, olykor-olykor bólogat is, olyankor nagyon aranyos, és jót nevetünk rajta, tehát valószínűleg azért csinálja, és nem azért, mert mondjuk almával kínáltam. Szóval ember legyen a talpán, aki kiigazodik ezen a gyereken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése