Ismét időjárás-jelentés (csak hogy évek múlva is emlékezzünk erre az idióta télre): hétközben tél, hó, mínusz fokok, móka, kacagás; hétvégén tavasz, 10 fok, eső, köd és sár. Hurrá! Szeretjük! Annyira jó szakadó esőben nyakig sárosan játszani az udvaron, mint tegnap délután, amikor Marci vígan túrta a fekete földet, labdázott, szaladgált, mi meg csodálkozva néztük egymást az apjával, hogy vajon normálisak vagyunk-e. Ma ugyanezt tesszük majd szürkeségben és tejfölködben.
A hételeji szánkózás és hóemberépítés viszont tök király volt.
Meglehetősen nyüzsgős hetünk volt, jöttünk-mentünk, mint a távirat, buszoztunk (brrrr), autóztunk (brrrr), gyalogoltunk (!) jó sokat, ugyanis újabban babakocsi nélkül közlekedünk, akár el is adhatnám mind a hármat.
Marci imád autózni (ahhoz képest, hogy 8 hónapos koráig végigordította az utakat), már reggel hétkor mutogat a bejárati ajtóra és brrr-zik, alig tudom onnan eltéríteni a reggeli teendők elvégzése céljából. Amikor pedig bekerül a kocsiba, akkor angyali mosollyal, békésen és elégedetten szemlélődik, brrr-zik, és hőbörög, ha túl korán ki kell szálnia. És remekül tud aludni is az autóban, akkor is, ha üvöltve próbáljuk ébren tartani.
Az autózás egyébként nem kedvez a napirendünknek, amit most próbálok szigorítani, mert úgy vettem észre, Marcinak jót tesz a renszeresség, hogy napjában már csak egyszer (!), ugyanabban az időpontban alszik, kétszer 1 órát levegőzik, előbbre jött a fürdés és az esti lefekvés, így jó esetben fél 8-kor már nyugi van, és mintha kezdenének normalizálódni az éjszakák is, már csak a hajnali ébredéseket kellene megoldani valahogy, de majd idővel.
Szókincsügyileg is gyarapodtunk a héten: Anna (uncsitesó), abda, hoppá, bimbam, háp, gágá, néni és még egy csomó, ami nem jut most eszembe, de kommunikációra még mindig az ö-ö-t használja, viszont összetett mondatokban mutogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése