Szilveszter

Országjáró túrán voltunk, barátoknál szilvesztereztünk.

Összeszokott banda a miénk, akárhogy számolom, már 15 éve fárasztjuk egymást így andik-sanyik (jesszus, most gondoltam bele, hogy az andik már 17 éve!!!). Ebbe születtek bele a gyerekek is, ott is kettő, itt is kettő, csakhogy a mi másodikunk még nem olyan régóta élvezi a társaságot, így aztán nem is teljes értékű csapattag, ennek a nagyok (8, 6 és 5 évesek, köztük a saját nővére, ugye) többször hangot is adtak (Anyaaa, nem vigyázok Marcira, vidd innen! Marci baba ne edd meg a gyöngyöket!, Marci összefirkálta, kiborította, eltépte, lelökte!!!!). Szegény Marcit elég sokszor zárták ki, küldték le, lökték (volna) el, amire persze élénk tiltakozás és méltatlankodás (hiszti) volt a reakció. Aztán egy idő után már nem kellett különösebb indok sem, a kisfiam sokat... khm...bőgött.

Persze mi, felnőttek sem voltunk a helyzet magaslatán, már ami a gyereknevelést illeti, amikor csak tudtunk elvonultunk, ittunk és cigiztünk ------ volna, ha felelőtlen szülők lennénk, de mivel nem vagyunk azok, ezért csak beszélgettünk és röhögtünk. Magyarul, Marci szegénykém igencsak fekete báránynak bizonyult. Ezt persze többször is megbosszulta elsősorban a hanghatásokkal, másodsorban az éjszakai/hajnali bulikkal, ezeken kívül néhány játék tüzetes megvizsgálásával, értékes tusfürdők kiöntésével, féltett rajzok összefirkálásával stb.stb.

Nagyon jó volt a buliban:

• hogy 4 napig tartott,
• hogy Veronika csak keveset feleselt, mivel nem is szólt hozzánk,
• hogy ébren tudtam megvárni az új évet, ÉN ébren, mert nem mindenki, ugye!
• a pálinka---- helyett az üdítő,
• a kaják,
• hogy sokat nevettünk,
• a tűzijáték, bár Marci nem értékelte,
• az egész.

Nem olyan jó, hogy rengeteget ettünk és híztunk.

Marci meg úgyis belenő a csapatba.