Nálunk most minden gyó. Ami nem gyó, az nem. Az a fránya igen sehogyan sem akar megszületni, helyette lett a "jó" azaz Marcinyelven gyó. Marci, kimegyünk az udvarra? Gyó! Marci, éhes vagy? Gyó! Kérsz joghurtot? Gyó! Menj oda Veronikához, majd ő segít, jó? Gyó! Van kaki? Nem!
Tegnap délután óta a nevemen szólít (Anni), úgy látszik sose leszek már csak úgy lazán anya.
Ha valaki nélküle csinál valamit, kiabálva rohan oda: ínis! ínis! És tésztát gyúr, ceruzát farag, iskolatáskát pakol, fát vág ő is.
Veronikát Veve-nek szólítja.
A hétvégén 3 gyerekem volt, nálunk "nyaralt" Veronika barátnője. Isteni volt. Marcit teljesen elbűvölte a kislány, árnyékként ment utána, még hisztizni is elfelejtett. Szombat délelőtt a szomszédgyerekek is átjöttek, így 5 darab kiskorú szedte szét a lakást, mondhatom könnyebb volt a sok gyerekkel, mint néha Marcival egyedül, imádta a nyüzsgést, ott lábatlankodott a nagyok körül, egy hangját sem lehetett hallani. Én is kedvemre sütögethettem, csak a végén kellett felemelni a hangomat a csatatér gyors megszüntetése céljából.
Gyó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése