Ebből a gyerekből történész lesz, akárki meglássa!
Az történt, hogy a minap több fontos dolgot is el kellett intéznem, ezért telefonálnom kellett, adatlapokat kitölteni, interneten intézkedni, ilyenek. Igen ám, de mindezeket megtenni egy nyüzsgő kétéves mellett meglehetősen bajos, mondhatni, lehetetlen. Telefonálni például a fürdőszobában zárt ajtó mögött szoktam, de akkor is fenn áll az esélye annak, hogy a vonal túlsó végén éktelen üvöltést és ajtórugdosást hallanak, ez pedig most nem jól vette volna ki magát. Így aztán tetszik vagy nem, Marci bekerült a járókába, én pedig csináltam, amit kellett. Haladtam is az ügyeimmel szépen, a nyugira és a gyanús csendre csak később lettem figyelmes. Túl későn, a srác ugyanis nagy magányában a járóka meletti könyvespolcon megtalálván a Magyarország története című kétkötetes munkát, remekül elszórakoztatta magát, vagyis alaposan és módszeresen miszlikbe szaggatta mindkét kötet borítóját. Valószínűleg rájött, hogy az átkosban íródott történelmi összefoglaló hitelessége hagy maga után némi kívánnivalót, és egyéb eszköz híján kritikáját így adta tudtomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése