Rájöttem, hogy nekem egy JÓ gyerekem van. Kettő.
Veronika okos, ügyes, szép, és már alig hisztizik nagyon, és a szájalását sem hallom, ha befogom a fülem.
Marci pedig végigaludta az éjszakát, amit nem tett meg 5 hónapos kora óta egyszer sem, elfogadta, hogy nincs szopi, és ettől valahogy sokkal kiegyensúlyozottabb lett, autózik ezerrel és brrr-zik hozzá, dumál egész nap, kis rábeszélés után szót fogad, ma nem firkált falat, nem köpködött kaját, viszont egész este hangosan és hosszan kacagott a nővére ökörködésén, ügyesen eszik kanállal, villával és kézzel, mikor mi az egyszerűbb, naponta többször végigjárja a lakás kultikus helyeit, ahol megtekinti az apja, törölközőjét, kispárnáját, cipőjét, parfümjét, ha fotón látja, örömmel üdvözli a nagyapját és a nagyanyját, mutatja, mama hogyan süti a palacsintát, jó kedvűen ébred, és jó kedvű egész nap. Egy szavam se lehet.
Hacsak az nem, hogy ma ismét tavaszi szerkóban indultam neki a világnak. Úgy tűnik, én már ilyen hülye maradok.
Ja, és a fogyókúra monnyon le!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése