Játékok 2.

És most jöjjenek a kedvenc játékok (nem az én kedvenceim természetesen, én némelyiket úgy kivágnám a francba, de hát..., nekem az egyedül eljátszós, csendes rakosgatós lenne a kedvencem persze):

• első és mindent vivő, mindenek felett álló eszköz, ami nélkül nem láttam gyereket felnőni mostanában, a lábbal hajtós, cipőgyilkos kismotor /autó / kamion / buldózer /akármi, amivel lehet rodeózni télen a lakásban, nyáron az udvaron, jó hangos, tévét nézni, csendesfoglalkozni lehetetlenség mellette, és az ember a haját tépi, amikor kiderül, hogy rá lehet ülni fordítva is, és úgy is megy, vagy feltelepedni háttal a kormányra, láb az ülőkén, és úgy toszogatni magunkat valamerre, amikor is a külső szemlélő tippelhet, hogy a gyerek zúg le előbb a készségről vagy együtt borul az egész. Nekünk négy ilyenünk van, kettő idebent, kettő az udvaron, hogy a nagy ló is tudjon gurulni, de Veronika az egy szem libafoszöld kismotorjával is tökéletesen elégedett volt, éveken keresztül azzal mentünk mindenhová, mert így biztosított volt a gyorsabb haladás, ami egyszer odáig fajult, hogy tüdőm kiköpve rohantam a motoros csaj után, és az útkereszteződés kellős közepén kaptam el, de még csak a fejét se tudtam leordítani, mert elment a hangom a futástól és az ijedtségtől,
• tipikus francbakívánós játék a gyurma, amire egyébként voltam én nagyon büszke is, lévén, hogy házilag készült konyhai alapanyagokból, remek, puha, könnyen formázható, jó kézbe venni, nem szárad ki, nem hagy nyomot, viszont az elmúlt hónapok során marhára meguntam, mert a gyerek minden nap gyurmázni akar, de véletlenül sem egyedül, az én repertoárom pedig a labdával, az autóval és a guggoló macskával kimerül, gyerekkoromban sem szerettem gyurmázni, most meg pláne,
• állandó használati tárgyak nálunk a kisautók és a kislabdák, a legjobb a vödörből kiborítós játék, mert utána a borogató mehet a dolgára, az óvatlan családtag pedig dobja rendesen a hátast és szakszerűen káromkodik, majd óvatlan pillanatban végigcsússza a lakást, összeszedi a mintegy 50 kisakármit egy jó nagy vödörbe, hogy aztán a játékos kedvű gyerek 2 percen belül újra borítsa, oké, néha szokott autózni is, a gyerek is,
• a narancssárga kicsi fejlámpa igazi közszeretetnek örvend, mert csendes, viszont világít, ráadásul orvul szerzett, és már nem is adjuk vissza (bocsesz!), szeret nálunk lenni,
• a mágneses rajztábla hálás dolog, nem fogy a papír (környezetkímél!), és az utókornak sem marad fenn az alkotás szerencsére, már csukott szemmel rajzolok autót, autót és autót, monnyuk az apjuk a hétvégén ki akarta repíteni az ablakon, de nem hagytam, sokat veszítettünk volna,
• könyvek minden mennyiségben, vannak kiemelt kedvencek, a tűzoltós, a farmos, az autós, az állatos, de ezeken kívül is gyakran lapozgatjuk ezeket a kemény, színes leporellókat,
• nagyobb autókból is van jó néhány, tök jól néznek ki, kimondottan szeretem őket tologatni, néha Marci is csatlakozik,
• csúszda, nagy labda, babakocsi (!) vagy bevásárlókocsi (mindegy, csak tolni-húzni lehessen), habverő, fakanál, tölcsér, díszpárna, konyharuha, ilyenek.