Holle anyó vagy a hókirálynő vagy nemtomki már megint itt bútorozik. Szakad a hó, pedig jó lenne kimenni az udvarra, de most nem lehet, mert rövid úton hóember-kompozícióvá válnánk Marcival, és lehetne havat takarítani, hogy a család másik része be tudjon állni kocsival, ha ugyan haza tudnak jönni, amit őszintén remélek. De persze nem adjuk fel, várunk egy kicsit, hátha csillapodik, aztán kimegyünk akkor is, ha mégsem. Lehet, hogy megint jön a helyi hókotró, egy kis piros traktor lapáttal az elején (vagy hogy híjják azt az izét, ami túrja el a havat), és akkor azt megint lehet percekig csodálni, mint a hétvégén, mert olyan érdekes, és aztán itthon minden járművel eljátszani a hókotrást. (Tegnap a kukás autót csodáltuk tisztes távolból, mert oké, oké, hogy érdekes, de hangos is nagyon, meg egy kicsit félelmetes, hogy olyan nagy.)
Ezen kívül fontosnak tartom megörökíteni Marci mai (eddigi!) elfogyasztott menüjét: a szokásos vödörnyi kakaóval nyitott, 2 szelet tejfölös kenyeret reggelizett, később megette a fogyókúrás ebédemnek szánt zöldséges tojástekercset, majd rágott egy kis nyers répát, ropival folytatta és a valahol talált gumicukorral, majd látta a kezemben a főzéshez elővett tejfölt, és abból is betúrt vagy fél dobozzal, ebédre zöldbablevest evett, és még csak fél 3, úgyhogy ha esetleg az étvágytalansága miatt keseregnék valamikor a jövőben, akkor csak ezt kell elolvasnom és megnyugszom.
(Kiegészítés: elalvásig még az alábbiakkal bővült a menüsor: tejszínhab, még egyszer zöldbableves, gyümölcsjoghurt, pattogatott kukorica, sajt, répa, mandarin.)
És végre fejlődik a gyerek szókincsügyileg is, konkrétan be nem áll a szája egész nap, utánozza az állatokat (vau, nyau, bú, gágá, háp, brekegésféle), emlegeti a kedvenceit (apa, mama, papa), végre anyának szólít, megnevezi a játékait (autó, abda), közli, ha esik a hó (óóó), meg ilyenek. Imádom, amikor Veronika szavakat tanít neki: Marci, mondd azt, hogy madár! Marci nem mondja. Marci, mondd, hogy ma! Marci mondja, hogy ma. Marci, mondd, hogy dár! Marci mondja, hogy dár. Marci, mondd, ma-dár! Marci mondja, hogy budijá (?), röhögés, aztán elölről az egész.
Olyan vicces gyerekeim vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése