Mert ehet tejpépet. Mármint az ember. A gyerek is persze, ha szereti.
Mert homokozhat, gyurmázhat, pancsolhat a strandon, vidámparkozhat, egyszóval kedvére űzheti kisded szórakozásait anélkül, hogy veszítene a tekintélyéből.
Mert nem fenyegeti az elpuhulás, tévé előtt punnyadás, vég nélküli netezés réme.
Mert nosztalgiával gondolhat vissza a legutóbb olvasott regényre, noha az íróját már elfelejtette. A cselekményét is.
Mert betéve ismeri az összes alvással, szoptatással kapcsolatos szakirodalmat.
Mert mindig van magyarázat a rumlira, a koszos ablakokra, a takarítás elhalasztására.
Mert a gyerek fiatalít.
Mert minden hétvégén megsütheti a Limara-féle habcsókos kalácsot, mondván, hogy a gyerekeknek csinálja. Igaz, csak ők nem esznek belőle, de nem adja fel, hátha majd most.
Mert a vágyak netovábbja az új, fekete Passat helyett az ALVÁS. Na jó, jöhet a Passat is.
Mert az ember előrelátó lesz, muszáj előbb meglátni a kutyaszart, mint a gyerek.
Mert beírathatja a gyerekkönyvtárba a gyereket, és kiveheti ifjúsága kedvenc lányregényeit anélkül, hogy teljesen hülyének néznék, sőt éjjel félszemmel el is olvashatja, ha még van rá félszeme.
Mert kiélheti vásárlási szenvedélyét az akciós pelusok között.
Mert olyan képességekre tesz szert, amik a mai világban nélülözhetetlenek, mint konfliktuskezelés, problémamegoldó készség, szervezés, csapatépítés, tolerancia.
Mert az ego, teljesen háttérbe szorul. Az én helyett a mi válik fontossá.
Mert a gyerek mindig kap gumicukrot a nagyszüleitől...
Mert gyerekek nélkül igen nehéz lenne.
Egyre jobb, a humorod, csak ciki a munkahelyen olvasni, mert elég hamar gyanús lesz a többieknek, hogy biztos nem a pályázatokon kacarászok olyan jókat...
VálaszTörlés