Időről-időre fellángol a vita különböző fórumokon, hogy mennyi az ideális korkülönbség két testvér között. Rengetegen érvelnek a másfél-2 év melett, mert ad.1. a gyerekek összenőnek, és szépen eljátszanak együtt, nincs velük baj, ad.2. így egyben letudható az egész projekt. Cáfolom, ad.1. ha 5 év a korkülönbség, ideális esetben a gyerekek akkor is összenőnek, mint mi az öcsémmel, mindig is remek volt a viszonyunk, ma is az, rengeteget játszottunk, beszélgettünk együtt, sőt verekedtünk is, míg meg nem változtak az erőviszonyok az ő javára, utána már nem, ismertük egymás baráti körét és osztálytársait, sok mindenről ma is megegyezik a véleményünk, együtt voltunk például Rapülők- és Első emelet koncerten, rajongunk Tímár Péter filmjeiért, és kapásból idézünk a Csapd le, csacsi-ból vagy az Igazából szerelem-ből. Nem számít, hány év van köztünk. Ad.2. a LETUDÁS-tól eleve borsózik a hátam, a gyerekeket nem letudjuk, hanem várjuk, örülünk neki, blablabla. Mi az, hogy letudom egybe?!
A gyerekeim között 6 és fél év van. Igen, sok, nem egészen így terveztem, 4 és fél-5 évet gondoltam, de Marci váratott magára. Veronika 4 éves volt, amikor azt éreztem, szeretnék még egy babát, vágytam rá, tervezgettem, megkívántam, készültem rá, felnőttem a feladathoz.
És jó ez a 6 és fél év. Veronika már viszonylag önálló, így elég figyelem jut Marcinak. Nem hiszem, hogy a nagy vetélytársnak érzi a kicsit. Persze előfordul, hogy idegesíti (néha engem is bír idegesíteni), elküldi, rámordul, ilyenek, de alapvetően jól elvannak, simán el tudom képzelni, hogy felnőtt fejjel együtt mennek koncertre, és kapásból idéznek a kedvenc filmjeikből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése