Mikor a főnök alszik, akkor csend van és nyugi, és a beosztott elintézi ügyes-bajos dolgait, úgymint naplóírás, társadalmi élet (telefon, fórum, levelek), hajszárítás egyedül (hajfixálóból így pont annyi kerül a fejemre, amennyit én szeretnék, nem pedig két Marcimaréknyi), pakolászás jobbról balra (nem pedig balról jobbra), kisautók, kislabdák összeszedegetése (minek?), szemét kivivése, viráglocsolás, kávézás, rágózás, csokievés, szóval minden olyan dolog, amit egy ébren lévő lassan kétéves mellett nem vagy csak bajosan lehet elintézni. Nem végezhető viszont semmi olyan, ami bármi kis zajjal is jár, így persze lábujjhegyen lépkedés, laposkúszásban közlekedés, WC-ben telefonálás, zárt ajtók mögötti hajszárítózás van. A főzés és takarítás is halasztva. Ezért történhetett meg, hogy a gyönyörű kék, Zorró névre hallgató papagájunk a pincében landolt, és csodák csodájára remekül vette az akadályokat, azóta is vígan elvan és dalolászik a spártai körülmények között. Jellemzően akkor nyomatja az énekét, amikor Marci alszik, de onnan nem olyan hangos, mintha a lakásban tenné ugyanezt. Amúgy állatbarát vagyok, mert ki is ránthattam volna ebédre, mint ahogy régebben ezt megfogadtam, mikor rendszeresen ébresztette Marcit. Azért így csak jobb, lehet, hogy rágós lett volna.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése